Jogosan viselkedik így?

Szerintem is jogos töle.

Te balhézol, egy olyan dolgon amit ö neki egyáltalán honnan kéne tudni, hogy neked az fáj.

Vagy is ha ö megjegyzi, hogy jaj de nádszáll vagy, vagy de pufi vagy, az még nem bántás. Ez téged zavarhat, akkor ha okos vagy nem balhézol, hanem megondod neki, hogy téged ez zavar hagyja abba. HA meg azt mondta, hogy jaj de gebe egyszállbelü rondaság vagy, vagy mint a disznó olyan kövér, vagy is sértöen, akkor fogod megmondod, hogy ez sértö volt és többet nem állsz vele szóba.

De hisztizni az én 2,5 évesem is már tudja, hogy nincs értelme.

Szerintem ha valaki azt mondja a másikra, hogy "pufi vagy", az egyszerűen tapló. Ez kb. olyan, hogy de ronda vagy, de sárgák a fogaid, stb.

Soha nem teszünk megjegyzést a másik súlyára. Akkor sem, ha kövér, akkor sem, ha sovány, akkor sem, ha tökéletesnek tűnik. Ha nem földönkívüli, akkor ezt tudnia kellene.

Mindketten elnézést kellene kérnetek egymástól.

A keresztapádnak tudnia kéne viselkedni társaságban, és moderálnia magát,és tudnia kéne mit illendő megkérdezni, mit nem. de neked is tudnod kéne uralkodnod magadon, bármennyire is fáj a téma, és higgadtan közölni vele, hogy semmi köze a súlyodhoz.

Jó lenne tudni, hogy hangzott a megjegyzés.

Amúgy ha valaki megjegyzést tesz másnak az alkatára, az aligha lehet nem sértő. Nehogy már egy felnőtt ember ne tudja felmérni a szavainak a súlyát... Lehet, hogy nem tudta, hogy a kérdezőnek ez ennyire fájó pont, de attól még ez bárkinek sértő lenne.

Szerintem elsőként a keresztapádnak kéne bocsánatot kérnie tőled, hiszen ő bántott meg. Utána, a családi békesség kedvéért te is mondd, hogy sajnálod, hogy túlreagáltad, de értse meg, erre te nagyon érzékeny vagy. Szóval szerintem nem jogos a viselkedése.

Na, képzeld velem mi volt.

Lent voltunk a nagypapámnál. Én is olyan 19-20 éves voltam. Először a nagypapám kezdte mondani, hogy milyen jó súlyban vagyok, stb, stb. Kényszeredetten mosolyogtam. Aztán az egyik nagybátyám is beszállt, akkor úgy tettem, mintha nem hallanám, amit mondanak. Akkor a másik nagybátyám is rákezdett, én meg mindig érzékeny voltam, soha nem voltam konfrontálódós (ezt ők is jól tudták), így elpityeredtem, és kimentem a kertbe, hogy lenyugodjak.

Utánam jöttek egyesével, bocsánatot kértek, a nagypapám még el is sírta magát. Mondom magamban, jól van, legalább észrevették, hogy bunkók. Két alkalommal mentem le ezután, ugyanezt csinálták, csak már bocsánatot sem kértek. Azóta nem megyek a nagypapámhoz. Sőt, megtudtam, hogy a 10 éves unokatesómat is elkezdte a súlya miatt piszkálni, és már ő sem akar menni hozzá.

Szerintem jól tetted, amit tettél. Most már én is úgy érzem, hogy megerősödtem lelkileg, és nem hagynám szó nélkül, ha valaki meg akarna alázni.