Nem a férjem az igazi vagy csak sz*jha vagyok?

Miért lennél szajha? Nem illetek össze, ennyi. Nem csak közös tervek szükségesek egy hosszú távú kapcsolathoz, de ideális esetben a libidónak hasonlónak kellene lenni. Ráadásul nem is voltál szerelmes, de szerintem ez nem baj, jó kapcsolat lehet szerelem nélkül is, viszont a te esetedben azért volt "baj" mert már a többi dolog is utalt arra hogy nem illetek össze.

De ezt már írta előttem 1-2 válaszoló, viszont a többség agyhalott kommentjét meg hagyd figyelmen kívül.

Amúgy te magad is leírtad: nem vagy szerelmes, de barátok vagytok. Ez valóban tűnik inkább egy baráti kapcsolatnak.

Most látom viszont hogy milyen szép dolgokat írtál róla. Nekem mondjuk az a meglepő hogy ennyire tisztában vagy avval hogy neki kisebb a libidója mint neked és ezt tudtad mindig is.

Ezek az érzések erősödni fognak benned, azt írod: "egyre inkább érzem úgy hogy egy Férfira van szükségem". Tehát ez neked hosszú távon ártalmas lesz, hisz te többre vágysz mint amit a férjed nyújtani tud. Amúgy ismerem az érzést, egy emberrel nem illettünk össze sok szempontból, mégis nagyon szerettem és ideális embernek tartottam. Ennek ellenére rá kellett jönnöm hogy sajnos el kell felejtenem, akármennyire is szeretem. De azért a te eseted más hisz házasok vagytok.

Talán azért sem találsz ideális partnert mert sok rossz beidegződés van benned (idézetek):

"a férfiak amindig az újat keresik"

Ez nem teljesen igaz. Van amelyik férfi igen, van amelyik nem. Ugyanígy vannak a nők is. Sok nő újat akar, sok nő viszont nem. Embere válogatja, az ilyen előítéletek nem vezetnek jóra. Ettől függetlenül mindkét félnek érdeke hogy jó legyen a szexuális élet és hogy a nő csábító legyen.

"Ha nem lennének folyton kételyeim, én lennék a legboldogabb ember a földön.."

A kétely sok dolog tönkretevője. Igazából nem tönkretevő, csak tünet. Ezek alapján én is úgy gondolom hogy elhamarkodtad a döntést a házasságról.

"Én nem nagyon vagyok szerethető"

Kishitűség, önbizalomhiány. Aki nem szereti önmagát, azt mások sem tudják szeretni, ennyit jegyezz meg.

" És boldog vagyok h találtam valakit akiről biztosan állíthatom h nem csal meg"

Remélem tudod hogy olyat is találhatsz aki hűséges és még az ágyban is összeilletek. Vagy talán olyan "előítéleteid" vannak hogy te nem érdemelnéd meg, esetleg attól félsz túlzottan hogy úgysem találnál? Az ilyen félelmek csak lezárják az utat előtted.

Amúgy sokszor jobb egyedül lenni mint egy nem megfelelő kapcsolatban.

"Tudsz olyan életformát ami nem szar?"

Ez szubjektív. Nekem a városi posvány és a panelpatkány élet a szar. Ennyit erről. Lehet hogy más viszont azt szereti, és természetesen nem ítélek el emiatt senkit.

Ez csak egy példa volt. Inkább gondolkozz el azon hogy miért hiszed azt hogy nem lehet kielégítő életed, vagy hogy miért hitted azt hogy nem találhatsz jobb partnert. Talán szüleidtől átvett gondolkodási sémák? Nem láttál túl sok jót ezért csak rosszat remélsz? Amúgy családállítók tudnak ebben segíteni, sok pszichológus foglalkozik családállítással is, ha esetleg érdekelnek a dolgok mélyebben is akkor én tudok írni jó szakembereket..

Bocs a részletes válaszért, de hidd el ez így egyikőtöknek sem jó hosszú távon, szerintem erre te is rá fogsz jönni később. Régen mikor a szülők adták férjhez lányaikat és nekik egész életükben szívni kellett és odaadó asszonyt játszani akkor sokan még élvezték is hisz ez egy kötelesség volt, és a női és férfi szerepek is mások voltak - általánosságban véve jobbak voltak a kapcsolatok! Ma más világ van. Ha folyamatosan ilyen önelnyomó kompromisszumokat kötsz az nem vezet jóra.

17-edik: Egyetértek a válaszoddal, a vágykeltéssel próbálkozás is jó ötlet, a közelkeleti nőktől sokat lehet tanulni ilyen szempontból pl régi tunéziai szokások, az viszont nem igaz hogy szerelem mindenképp kell.

"A szeretet csak akkor működik a házastársak között, ha azt szerelem előzte meg és idővel, sok év után elcsitulnak az érzelmek."

Az ilyen szerelem csak fellángolás, ami pár év után elcsitul és sokszor csak fiatalkorban jellemző. Az nem mindig igaz szerelem és sokszor több bajt okoz mint amennyit használ. A jó házasságnak semmiképpen sem lehet alapja ez a lángoló szerelem mert az elvakult szerelmesek nem tudják reálisan felmérni a helyzetet és mérlegelni hogy mennyire illenek össze, mennyire vannak közös céljaik, közös baráti körük stb. Szerintem ideálisabb az ha fokozatosan alakul ki a szerelem és a kötődés, a hosszú távon való együttműködésnek ugyanis ez az alapja, nem pedig a kezdeti lángolás.

Borzasztó lehet neked. Én nem tudnék úgy élni hogy a párom csak a "kis pajtásom".

De, hogy bölcsességet is mondjak, én magamtól nem tudok lévén hogy nagyjából egykorú vagyok veled, de azt elmondhatom, amit a mamám mondott nekem.

A szerelem egy csodálatos dolog, az emel fel a mennybe és taszít le a pokolba is. Mindenesetre aki okos és bátor az vállalja a kockázatot, mert az emberi léleknek is vannak igényei.

Szerelem nélkül olyan, mintha az ember egész életében diétázna. Csak vegetálgat. De a még a tiszta szeretett is sokkal édesebb, ha szarelemből szelídült azzá. Mert tested lelked felüdül tőle, annyira a másik feled.

Én nem bírnék vegetálni egy életen át. Mamámat anno hozzáadták egy módos férfihoz. Akkor már szerelmes volt egy másik fiúba. De a szülei rábeszélték, hogy neki így sokkal jobb lesz, mert a szerelem elmúlik, és ez a legokosabb döntés... de a mai eszével sikítva menekülne el és még ha csak 2-3 évig élne boldogságba szíve választottjával... neki már megérné.