Nem a férjem az igazi vagy csak sz*jha vagyok?

Nem kellett volna hozzámenned ilyen fiatalon, mikor még szerelmes sem vagy belé.

Bőven lenne még időd megtalálni azt, akit tényleg szeretsz. EZt elkapkodtad.

Tudod, én nem szólhatok bele az életedbe, de azt el kell fogadnod, hogy két ember csak és kizárólag akkor illik össze, ha mind szexuálisan, mint lelkileg összeillenek. Ha ebből az egyik, jelen esetben az első dolog hiányzik, csak barátok tudnak maradni hosszútávon.

Hitegetheted magad, hogy minden szép-és jó, s képes vagy legyűrni magadban ezt az érzést, s egy új emberré válni, aki alkalmazkodik a párjához szexuális téren is, ám ezt Te is tudod, hogy képtelenség. Ennek bizonyítéka az, hogy kiírtad ezt a kérdést.

Szummázva mi nem szólhatok bele az életedbe, hogy mit csinálj vagy épp mit ne. Viszont véleményünk van, tehát nekem is. Egyrészről sajnállak, mert valóban elkapkodtad a döntést. Másrészről viszont szeretnélek biztatni a változásra. Az, hogy a változás miképp, miken keresztül fog végbemenni, csak rajtad áll. Választhatod a könnyebbik utat, ami szangvinikus attitűddel fűszerezve csábítóan hízelgő-és hiteles, de az csak egy ideiglenes állapot lesz.(tehát kilyukadtunk oda, hogy ebben az esetben a felek nem tehetnek a szexuális étvágyukról, s nem befolyásolhatóak érdemleges mértékben). A másik, mondhatni egyetlen rációt tartalmazó döntés, ami mondhatni elég rögös úton kell, hogy haladjon, az a válás. Úgy gondolom, ez az egész már érlelődött egy ideje benned, azaz harcoltál önmagadban ez ellen. Viszont a kérdés kiírása megerősíti azt a tényt, hogy sikertelenül, azaz hátráltál.

Ezt az egész helyzetet természetesen fokozza az a tény is, hogy egy olyan emberrel házasodtál össze, akibe nem vagy szerelmes. Ezek után triviálisnak kell lennie a döntésednek, s vállalnod kell az elhamarkodott döntésed utáni felelősséget. Merj változtatni-és kilépni, mert idővel ez csak rosszabb lesz: nem jobb.

Választhatod, hogy most döntesz így, vagy évek múlva, mikor már hatványozottan redukálódnak az igazi megtalálásában, illetve belülről egy mondhatni 'kifacsart' személyiség leszel. Ez az állapot könnyen felemészti az embert, gondolom ezt Te pontosan tudod milyen.

Mi a döntést nem hozhatjuk meg helyetted, ám segíteni tudunk. Rengeteg energiát, bátorságot és pozitívumokat kívánok Neked az egész procedúrához. Minden rajtad áll: merj változtatni. Merd keresni az igazi boldogságodat, s nem hitegetni magad, nem felvállalni önmagad, vagy ami még rosszabb: megváltoztatni magad az önhitegetés céljából..

Illetve kérdésedre válaszolva sorrendben(bár már a válaszomból ítélve triviálisnak kell lennie):

Nem a férjed az igazi, s egyáltalán nem vagy sz*jha.

Az utóbbit csak azért gondolod, mert elnyomtad a saját, egyéni személyiségedet. Nem engedted formálódni a környezet sajátosságainak változásának befogadására(egyszerűben: befolyásolása), s ezért nem önmagad vagy. Ezt természetesen katalizálta a tény, hogy - mint kiderült sikertelenül - próbáltad elnyomni önmagad a változás érdekében, s feladni egy részedet. Ami még fontosabb: egy olyan részedet, ami megváltozhatatlan, mert ez tesz többek között egyénivé.