A feleségem húsz év együttlét után most lelépett azzal, hogy "most már élni akar". Hogyan lehet ezt ép ésszel elviselni? (Elsősorban családos hölgyek válaszára lennék kíváncsi. )

Igen komoly egzisztenciával rendelkezem. Mindig mindent megkapott tőlem a párom, mindig a tenyeremen hordtam.

Komoly cs.ház, komoly autók, sok-sok külföldi út.

(pl. csak tavaly négyszer voltunk nyaralni valamelyik tengerparton.)

Ő bolti eladó. Az egyik vevőjével lépett le, aki nála is 10 évvel fiatalabb.

Csináltatott egy új frizurát, hogy "modern" legyen.

Alul leborotválta magát csupaszra, mert az szintén "annyira modern".

Persze a 10 évvel fiatalabb szerető is "modern dolog".

...és azzal hagyott ott, hogy "most már élni akar".

Én meg azóta is csak lesek ki a fejemből, és persze szedem a nyugtatókat.

Ez manapság tényleg így megy?

Semmiféle családi, vagy anyagi gondjaink nem voltak.

Nem iszom, nem dohányzom, nem csaltam meg és nem is vertem.

(Egyik barátom szerint lehet, hogy jobban megbecsült volna, ha néha meg lett volna "legyintve".)

Még a fizetését is teljes egészében szabadon elkölthette, hiszen nem kellett beszállnia soha a rezsibe sem.

(Most nem tudom, hogy hogyan fog kijönni a minimálbéréből, ha neki kell fenntartania majd magát?!)

Látom én a tévében, hogy állandó kérdés bizonyos celeb körökben, hogy "ki éppen most az aktuális párja?"

Nem divat manapság sem a hűség, sem a fix párkapcsolat.

(Még ide kívánkozik, hogy a szeretője sincsen eleresztve anyagilag.

Megtudtam, hogy elvált és gyerektartást fizet az exének.)