Mi tart egy nőt a férje mellett azok után, hogy a férj megverte?

aqer én se akarnék megismerni egy ilyen önző egoista barmot aki még egy ilyen kérdéhez is csak a saját sérelmeit írkálja, menj a szerelem szex rovatba ott nyavajogj a többi csúnyafiús kérdés között.

Kérdező, sajnos én is sok ilyet láttam már mivel az igazságszolgáltatásba golgozom, de sajnos azt kell mondanom minnél korábban lépsz annál jobb. Mire az ügy bíróságra kerül a károk ált. helyrehozhatatlanok mi meg nem tudunk mást csak büntetni de a gyereket (pl gyakran meghal magzati állapotban) nem tudjuk visszahozni sem a fájdalmat vagy a rossz emlékeket kitörölni ahogy a romokban lévő önbecsülést és méltóságot se tudjuk ujjáépíteni (ami nem is dolgunk). Ha a pasi ilyen vadállat akkor kemény évek elé néztek, mindenek előtt a barátnőddel kellene megértetned hogy ez nem állapot, nincs olyan opció hogy maradás. Ő a kulcs szinte esély sincs rá hogy a sarkára áll de ha megtenné gyorsan és egyszerűen véget vethetne ennek a dolognak.

"Szinte minden párkapcsolatban az egyik fél dominánsabb, a másik szubmisszív valamilyen szinten. Enyhe formában ez annyit jelent, hogy az egyik fél kicsit több döntést hoz, határozottabban viselkedik."

Igen, régebben így volt, de ez a korszak lezárulóban van.

(Régebben nem is menekültek el a barátnőjükhöz, szüleikhez a megvert nők. Ha meg mégis, akkor megvetették őket és lelkükre beszéltek, hogy a férjük mellett a helyük, és viseljék el, amit el kell tőlük viselniük.)

Már minden ember kezd félemberből egésszé válni, a saját lábán megállni érzelmileg, nincs szükségük támasztékra, ezért a dominanciára irányuló törekvéseket mind többen visszautasítják.

28:

Én most ismerkedtem meg egy fiúval a GYIK-ről, és azelőtt lett nekem vonzó, mielőtt a fotóját megmutatta volna.

És leveleztem egy másikkal innen korábban, aki hiába néz ki jól, esetem is külsőre, nekem ellenszenves. Ezt a szavaiból szűrtem le.

Lelket választ az ember, személyiséget. Akinek volt már kapcsolata, jól tudja, hogy a külsőt kábé két hónapig veszi észre az ember. Egy kapcsolat annyira eseménydús, sokrétű, hogy 100%-ban elterelik a történések a figyelmet a külsőről. Az igazából csak EMLÉK marad abból az időből, amikor először megláttuk az illetőt.:)

Ez a jaj, hogy nézek ki - a teljesen tapasztalatlanok és az egyszersmind média által megvezetettek félelme.

Nem reális.

Nyugodtan eldobhatod!:)

32-nek:

én mások tapasztalatairól is írtam. nemcsak szubjektív élményekről. de az empátia hiányod miatt ezt nem érted.

nem csoda. nem élted át, nem vagy a "fajtánk" helyében. jobb is. nem kívánom neked.

"Igen, régebben így volt, de ez a korszak lezárulóban van.

(Régebben nem is menekültek el a barátnőjükhöz, szüleikhez a megvert nők. Ha meg mégis, akkor megvetették őket és lelkükre beszéltek, hogy a férjük mellett a helyük, és viseljék el, amit el kell tőlük viselniük.)

Már minden ember kezd félemberből egésszé válni, a saját lábán megállni érzelmileg, nincs szükségük támasztékra, ezért a dominanciára irányuló törekvéseket mind többen visszautasítják."

Ez nem fog változni, mert nem korszak, hanem személyiség kérdése. Mindig is lesznek dominánsabb emberek és visszahúzódóbbak.

Szubmisszív típus se csak a nők között van, a férfiak között is akad bőven.

Sőt, a domináns/szubmisszív viselkedés nagyban függ az adott szituációtól. Közeli családtagokkal mindenki dominánsabb, mint például a főnökével.

Ez nem két tiszta típus, hanem egy skálán mozog mindenki. Magához képest elmozdul valamelyik irányba egy-egy adott szituációban.

Egy nagyon domináns ember is vissza tud csúszni egy szubmisszív állapotba hatalmi pozícióban levők jelenlétében (államvizsgán a vizsgabizottság, rendőrség, a főnöke előtt, stb).

Az ideális az asszertív viselkedés (legelfogadhatóbb fordítása a méltányosan önérvényesítő), ha valaki jól szocializált és felismeri, hogy melyik irányba csúszott el, tud a középpont felé törekedni.

A domináns viselkedés bizonyos helyzetekben kifejezetten kívánatos - pl. életveszély esetén. Amíg egy szubmisszív ember latolgatja, hogy melyik lenne a jó döntés, vagy másokat is bevon a döntésbe, addig a domináns cselekszik, feladatokat oszt ki.

Egy égő ház előtt állva pedig nincs idő megszavazni, hogy ki menjen be és kit hozzanak ki, ott valakinek azonnal át kell venni az irányítást.

A katonaságnál is ezért működik teljes mértékben domináns-szubmisszív szereposztásban a parancsnokság. Háború esetén gyors döntésekre van szükség, nem demokratikus megegyezésre a közlegények között.

"Ez nem fog változni, mert nem korszak, hanem személyiség kérdése."

És különböző korszakokban különböző személyiségek születnek le.

Különben nem is volnának rendszerváltások, korszakváltások.

Akkor mindig mindenkinek ugyanaz a kulturális irányzat, társadalmi berendezkedés felelne meg.

Ha a mostani személyiségek születtek volna le a rabszolgatartás korában, egyszerűen nem valósulhatott volna meg a rabszolgatartás.

"A katonaságnál is ezért működik teljes mértékben domináns-szubmisszív szereposztásban a parancsnokság."

A szervezettipusokat téveszted össze a személyiségjegyekkel.

Amit leírsz: erősen hierarchikus, centralizált szervezeti struktúra.