Mi tart egy nőt a férje mellett azok után, hogy a férj megverte?

Biztos, hogy sokat nyom a latban, hogy szereti az embert.

A hiba ott van, hogy saját magát kevésbé szereti, mint őt.

"csak akkor lépnék közbe, ha életveszély van."

Akkor kérlek, definiáld az életveszélyt, hogy pontosan mekkora verés kell ahhoz, hogy egy baba elmenjen...

A linkelt könyv elég jó,bár még csak a 23. oldalnál tarok. Jól kifejti,hogy nem jó a kérdésed!:) Nem szabad azt kérdezni miért marad,meg nem lényeg a bántalmazás "oka" sem (hisz ez nonszensz),mert ezekkel is az áldozatra terelődik a felelősség. Tehát tényleg nem azokat kéne még tovább bántani,akik kapnak amúgy is eleget.

Remélem ezt megérted,ha nem innen,akkor majd a könyvből.

A másik,amire pedig figyelmeztetni akartalak,hogy azt gondolom,ha feljelented a Barátnőd férjét,akkor azért is Ő fog kapni,megint...

Soha nem egy pofonnal indul ez.

Ezt mindig megelőzi egy módszeres lelki terror. Leépítik az önbecsülését az áldozatnak, elhitetik vele, hogy ő nem kell senkinek majd, stb.

Illetve az érzelmi hullámvasútról ő sem tud kiszállni, mert egy-egy verés után jön a hihetetlen mértékű kedvesség, sokszor a bántalmazó nagyon gyengéden ellátja a sérüléseket, biztosítja a szerelméről.

Mivel ennek a megver-megpuszilgat viselkedésnek már nincs logikus magyarázata - amit igényelne az emberi elme - saját maga épít fel egy elméletet, amit valóságként él meg. Egyfajta Stockholm-szindróma, ahol az áldozat védeni kezdi a bántalmazót, érzelmi függőségbe kerül tőle.

Egy szóval a bántalmazó az első tettlegesség előtt jóval kiírtja az áldozat önrendelkezési képességét, függővé teszi magától. Ehhez kell egy alapszemélyiség, a domináns bántalmazóknak nagyon jó radarjuk van a szubmisszív (alárendelt, gyenge akaratú, irányítást igénylő) személyek beazonosításához.

Egy bántalmazó típus lehet, hogy randizik egy domináns személyiségű nővel, de egy-két randinál nem jutnak tovább, hiszen nem jó alapanyag a nő. Ilyen esetben a nő annyit észlel, hogy valamiért nem működött és akár kellemes emlékei is maradhatnak a férfi személyiségéről. Majd megdöbbenhet, hogy a következő barátnőt egy ilyen kedves ember hogy képes megverni.

A fentiek finomított változata az a fajta lelki terror, amikor egy csoportban (iskola, munkahely, stb) a domináns típusok rászállnak a lúzer (szubmisszív) típusra. Azért rá, mert ő nem tudja a saját pszichológiai mozgásterét megfelelő erélyességgel kijelölni és meghúzni a határt. Ezt használják ki a domináns típusok és egyre beljebb nyomulnak a képzeletbeli határvonalon.

Vagy amikor valaki elé bevágnak a sorban a postán. Aki bevág a domináns, aki ezt hagyja (maximum magában puffog), az a szubmisszív.

Szinte minden párkapcsolatban az egyik fél dominánsabb, a másik szubmisszív valamilyen szinten. Enyhe formában ez annyit jelent, hogy az egyik fél kicsit több döntést hoz, határozottabban viselkedik. Minősített esetben pedig bántalmazás - ehhez viszont egy nagyon agresszív-domináns és egy szélsőségesen szubmisszív ember kell.

Két domináns embernél nem verés, hanem verekedés, aztán évekig tartó pereskedés lenne.

Azt kiemelném, hogy önmagában a domináns személyiség nem rossz, általában a vezetők is ilyenekből lesznek. A dominancia megnyilvánulása lehet rossz. Pozitív megnyilvánulása a talpraesettség, határozottság, negatív az agresszió.