Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házasodjunk vagy szakítsunk?
Nagyon szerelmes vagyok a páromba, és egy megoldhatatlannak tűnő helyzetbe kerültem most :S
2 éve vagyunk együtt, és tegnap este megkérte a kezem.
Imádom őt, össze is illünk rengeteg dologban, kivéve egy dolgot, de az nagyon nagy dolog lehet. Ő mindenképp szeretne gyereket, én viszont nem. És nem csak most nem, hanem soha. Erről többször beszéltünk már, tegnap is ez volt az első reakcióm, hogy miért akar feleségül venni, ha tudja, hogy sosem fogok szülni? Úgy érzem most kellene elválni útjainknak, hogy megtalálhassa azt a nőt, akivel szül neki gyereket, de közben azt érzem, hogy megszakad a szívem, ha szétmegyünk.
Mit csináljak? Nem mondtam most sem nemet, sem igent. Ő azt mondja, hogy majd meggondolom magam, de ez meg nem esett jól, hogy ennyire nem ismer mégsem, és nem tudja, hogy nem változik a véleményem? Nem csak azért nem akarok gyereket, mert nincs férjem, hanem mert nem kell.
De Őt nagyon szeretem :(
Csak próbából mondd azt neki, hogy ha ő lesz vele otthon, ő vigyáz rá, ő pelenkázza, fürdeti, intézi az ovit, iskolát, betegségeit, rosszalkodásait, problémáit 18 éven keresztül, akkor szülsz neki. Kíváncsi lennék, mennyire akarna így gyereket, hogy mindent neki kéne csinálnia helyetted.
Kurvä könnyű egy férfinek "gyereket akarni", amikor szinte a férfiak semmilyen fárasztó, kimerítő gyerekkel kapcsolatos dologban nem vesznek részt, naponta fél órára játszanak egyet vele, aztán mennek a dolgukra. Az anya szenved a gyerekkel állandóan. Ha a férfinek kellene mindent csinálnia, úgy ahogy az a nőtől el van várva, hidd el sokkal kevesebb pasi akarna annyira nagyon gyereket.
Kérdező, ne akard tudni, hány olyan nőt ismerek, aki nem akart gyereket, de a pasija belezsarolta érzelmileg a gyerekvállalásba - majd amikor a gyerek megszületett, és a pasi rájött, hogy mekkora felelősség, és mennyire hátrányos rá nézve, pár éven belül lelépett, és otthagyta a nőt meg a gyereket is.
Ezzel azt akarom mondani, hogy bármi is lesz, nyomásra NE VÁLLALJ SEMMIKÉPPEN GYEREKET, csak mert azt gondolod szereted a pasit. A legtöbb házasság így is megsínyli a gyerekvállalást, és tönkremegy utána, nem még ha te nem is igazán akarod, csak más kénye kedvéért szülsz.
Szívesen leírom persze, ha úgy könnyebb megérteni.
Nem akarok végig csinálni 9 hónap terhességet, mert semmi pozitívumot nem látok benne, az valóban terhesség lehet. Nem vállalom, hogy megszüljek egy gyereket, sem a nőiességem nem kockáztatom vele, sem az egészségemet. Nem fogok csak azért alkalmazkodóbb lenni a szexben, mert esetleg egy csúnya szülés után már nem vagyok olyan odalent. Nem szoptatnék sosem. Nem akarom magamat háttérbe szorítani valaki másért. Nem akarom, hogy az egész életem megváltozzon. Nem csak azt nem akarom, hogy én maradnék otthon a gyerekkel, szellemileg leépülve gügyögnék neki 2 évig otthon, hanem egyáltalán nem akarok erre időt szánni. Nem tudom elképzelni, hogy pelenkázok, hogy tejtermelő vagyok, hogy nem zavar, ha lehány a gyerek. Azt sem tudom elképzelni, hogy nem zavar, hogy semmi nem úgy működik a testemben a 9 hónap alatt és utána, mint ahogy azt én szeretném. Persze, beteg is lehetek, akkor sem én uralom a testem, de az nem egy tudatos választás. Rengeteg bajjal járhat egy terhesség és szülés, az utána következő időkről nem is beszélve, elég, ha csak ezen az oldalon szétnézünk a gyerekvállalás menüben. Én ezt nem akarom.
És ezt a párom is tudja.
Nem vagyunk egy véleményen, de addig míg nem volt ekkora jelentősége a kérdésnek, addig nem is nagyon bántott a dolog.
Sosem mondanám másoknak sem, hogy ne vállaljanak gyereket, csak mert én máshogy gondolok erre a dologra. Cserébe nyilván én is szeretném, ha engem se nyaggatna ezzel senki.
Csak most emiatt nem tudom, hogy hogyan tovább :(
A józan eszem azt diktálja, hogy el kell engednem, hogy boldog lehessen, míg a szívem azt, hogy sosem leszek boldog nélküle. Önző vagyok, mi? Tudom, de attól még nem könnyebb :(
És ha mondjuk ezt a sok kellemetlenséget ki lehetne mind iktatni akkor sem akarnál gyereket? Én is hasonlóképpen gondolkozok mint te de én magára a gyerekre nem vágyom. A többi kellemetlenség az csak mellékes plusz ami még hozzátesz.
Szerintem itt az ideje szétválnotok. Te erős vagy és bátor ahogy látom, nem sok nőnek lenne mersze bevallani, hogy nem akar gyereket és élete szerelmét otthagyni csak azért hogy ő is boldog legyen. Sokkal jobb vagy azoknál akik szülnek néhány gyereket és aztán felsőbbrendűnek képzelik magukat. Az meg főleg negatívum, hogy nem tisztel annyira, hogy érettnek fogadja el a döntésed, hanem úgy áll hozzá mintha egy kisgyerek lennél akinek minden nap más a kedvenc játéka.
látom megjött a sok férfigyűlölő "nő" - szégyen reátok.
A kérdező szerintem más eset.
van valami egészségtelen abban, amit írsz, de ez még mindig tisztességesebb, mint sok más variáció. betegesen félsz a terhességtől és betegesen félted a tested.
jól gondold át ezt az egészet. sokszor pont az olyanoknak mint te vannak a legnormálisabb gyerekeik és a legjobb családjuk. nem bánnád, ha öregkorodra nem lenne senkid? amikor már értelmesebb, lehet, hogy sok örömed lenne. de ezt nem vállalhatod más kedvéért.
kibírja a srác, hogy nem lesz tőled utódja? nem a jövendőbeli purdé lesz a férjed, hanem a barátod. ha olyan jó a kapcsolatotok, hogy ő ezt elfogadná, úgy gondolom van az a nő, akiért le lehet mondani a gyerekvállalásról, akkor miért ne? csak te meg ne bánd, hogy nem lesz gyerek. az írásod alapján egész felelősségteljes vagy. biztos sikerül dönteni. én ezeket mérlegelném, amiket leírtam.
Már eleve el sem kellett volna indulnia egy olyan kapcsolatnak, ahol a felek tudják, hogy nem közösek a céljaik. Ezt a jövőre nézve nagyon tartsd szem előtt, mert 2 év után már nagyon nem könnyű, ezt már Te is látod.
Ezzel az egy mondatoddal elég sértő voltál, akkor is, ha magánvélemény: "szellemileg leépülve gügyögnék neki 2 évig otthon,". Nem hinném, hogy aki otthon van egy gyerekkel, az szellemileg leépült, ha nem akarsz megsérteni másokat, akkor próbálj ilyeneket kerülni.
Bocsi, de ez nagyon szemet szúrt. Azzal nincs gond, hogy nem akarsz szülni, hiszen a Te tested és becsülendő, hogy tiszta lapokkal játszol, tudod mit akarsz.
Házasodni semmiképpen nem kellene, hiszen egyikőtök sem képes elhajlani a céljától, ami pedig teljesen ellentétes.
Kár volt eddig húzni, én a helyedben a lánykérést vízválasztónak érezném. Ha most nem lépsz akkor valamelyikőtök r lesz kényszerítve, hogy lemondjon az elképzeléséről...ha nem akkor később úgysem maradtok együtt.
Sajnálom, remélem tanultok az esetből!
Minden jót!
24N
Ne házasodjatok össze addig mig a párod fel nem fogja azt hogy te nem szülsz neki gyereket.Mert az irásodból az derül ki hogy ő még reménykedik.
Eltelik pár év és meglátjátok mi lesz,én nem szakitanék de nem is házasodnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!