Miért csinálja ezt szakitsunk vagy várjak rá?

Szerintem nem vagytok egymáshoz valók. Te 23 éves anya van, hozzád képest ő egy gyerek és neked egy férfira, a gyerekednek pedig apára van szüksége, nem egy iskolásra. Én annyi idős vagyok, mint te és anya, azt gondolom, hogyha a fiam 18 lenne és egy gyerekes nő akarná megkörnyékezni, akkor lehet, hogy beleszólnék én is. És nem rosszból, de nem zörög a haraszt... (a kitalálás tárgyát illetően értem)

"Elvileg" te vagy az érettebb, tapasztaltabb, szakíts! Ne akard tönkre tenni egy 18 éves gyerek életét azzal, hogy rápakolsz egy jó nagy adag felelősséget (gyereked) a nyakába és azt, hogy le akarod kötni azzal, hogy veled éljen, hiszen még ő sem élt. Viselkedj felnőttként és keress magadnak felnőtt kapcsolatot!

Persze, amit most írok, nem fog tetszeni Neked, mert szerelmes vagy. Szerintem nincs nagy jövőtök. Tudom, hogy ezt szörnyű hallani, de egy 18 éves fiú (mert Ő még nem férfi a szó igazi értelmében) többnyire még nem kész egy olyan kapcsolatra, amilyen a tietek. Nem kész egy gyerekről gondoskodni, nem kész családfőként viselkedni. Ezek valószínűleg később, akár évek múlva fognak a felszínre jönni, amikor úgy érzi, elszalasztott valamit az életből, nem élte ki magát, nem volt fiatalkora. Mindezekhez olyan értelemben köze nincs a szüleinek, hogy ez tőlük független. Nyilván anyukája is ezt látja vagy gondolja és ezért tilt tőle. Hogy ez helyes-e részéről? Attól függ, mit és kit nézünk. Nyilván nem akar a fiának rosszat és ha őt nézi, akkor helyes, hogy meg akarja óvni egy esetleges későbbi csalódástól. Ha belegondolsz, ez a verzió Neked és a gyerekednek is rossz, mert ha így lesz évek múlva, akkor sokkal nehezebb lesz a szakítás mindhármótok részéről, mint most. Anyuka nyilván azt is csinálhatná, hogy - bár ellenzi a fenti okok miatt - hagyná a fiát, hogy saját kárán tanuljon az életben. Ezt is lehet csinálni és lehet, hogy hosszú távon ez az okosabb, viszont ezt szerintem nagyon kevés anya tudja megtenni a gyermekével, mert nem szeretik, ha szenvednek. Én nem buzdítalak arra, hogy szakítsatok, viszont ha együtt maradtok, akkor célszerű ezt a kapcsolatot annyiban tartani, hogy kellemes együttlétek legyenek, ne legyenek kötöttségek, "ne legyetek szerelmesek a másikba" (hú ez a legnehezebb), mert akkor egy idő után komoly sérülések nélkül tudtok elválni vagy jó esetben, ha a fiú hozzádér, akkor később alakulhat komoly kapcsolattá.

4 helyett40 , bocs!:)

Utolsónak: a fiú csak LESZ 18...

aha, nem baj,köxi , a többi áll:)

Én is egyetértek az előző válaszolókkal. kerültem én is hasonló helyzetbe. én 17 éves vagyok és 22éves a barátom. eléggé kicsapongó életmódja miatt a szüleim nem kedvelik. 9hónapja vagyunk együtt és azóta rengeteg mindenről leszokott, hogy kedvére tegyen a szüleimnek és én biztonságban érezhessem a kapcsolatunk. keveset találkoztunk, volt hogy 2hónapig csak telefonon beszéltünk mert egy lépést sem tehettem a szüleim nélkül. aztán fokozatosan lazultak a korlátok és igy meg tudtuk oldani h talizzunk. bár így is sokszor csak rövid időre heti 1-2 alkalommal.Azután is voltak még balhék, hogy ismerősök megláttak minket együtt és szoltak apámnak. De végül rájöttek a szüleim is, hogy a lejobb megoldás az ha nem tiltják be teljesen mert nem tudnak minket elválasztani. Így szülői engedéllyel is találkozhatunk bizonyos időközönként. (persze továbbra is megoldjuk a többi találkát csak sokkal ovatosabban) Mi is sokáig gondolkodtunk, hogy működni fog e ez így és rettenet nehéz volt. De visszanézve ezekre, nem bántam meg, hogy így döntöttem és, hogy egy ember mellett kitartottam. Semmi értelme szerintem ennek a "kibulizom magam mert még csak 17 vagyok" dolognak. Az ember csak kiszivja magából az életerőt és lehet később nem is tud majd normális kapcsolatokat létesíteni. persze ez mindenkinél máshogy működik. Úgyhogy szerintem ha nagyon szeretitek egymást akkor, ha találkoztok ha nem, a szerelmetek ki fogja bírni azt az 1 évet amíg a srác nagykorú lesz és akkor dönthet magáról, hogy veled akar e élni!! Sok sikert és kitartás!