Hogy fogadtassam el magammal, hogy a ferjem nagypapa lett?

"Lehet, hogy ha te lennel ebbben a helyzetben ugyanilyen erzesek kavarognának benned…"

Na legalább annyi megvan benned, hogy hozzátetted a lehet szót. Igen lehet, hogy egy páran úgy vergődnének mint te, de normális emberek nemtől függetlenül örülnének annak a kis angyalkának, úgy szeretnék mintha a saját unokájuk lenne. Meg azt sem tudod, hogy látogatóba mennyiszer mennének hozzátok, vagy ti hozzájuk, de nem is érdekel igazság szerint mivel annak örülnél a legjobban ha még se született volna, vagy nem élne tovább. Esküszöm, hogy ahogyan leírom a hozzászólásom rossz érzés fog el tőled. Nem félsz, hogy a gyerekeid szívják meg milyen gonosz lény vagy? 41-45+ évesen kinek kellenél két kiskorú gyermekkel? Megha hetente egyszer-kétszer is a kisbaba társaságában lenne a párod merthát neked nem muszáj ugye akkor is megölne téged az irigység és tönkremenne a kapcsolatod. Amúgy nem muszáj szeretni sem azt a kis jószágot, de bakker akkor se kéne azt hinni hogy titeket leszarna a párod. Te szarod le a családod ha ennyire kegyetlenül hidegszívű vagy. Eszem megáll, hogy pont neked van két gyereked.😱

Én nem akarok ítélkezni, de ilyenkor az jut eszembe hogy hogy is van a házassági fogadalom?

Tisztelni és szeretni foglak, jóban rosszban, gazdagságban szegénységben, egészségben betegségben......

Ha az én férjemnek unokája születne, és őt ez boldogsággal töltené el, akkor én vele együtt örülnék. Ennyi.

Mert amikor összeházasodtunk akkor tudtam hogy van gyereke, és hogy eljöhet az az idő amikor unokája születik. És ha ő ennek örül, akkor én vele együtt örülök. Tudod miért? Mert szeretem, ennyire egyszerű.

Az már megint más kérdés ha valaki arra kényszerül hogy felnevelje az unokáját, ilyen olyan okok miatt. Az már egy másik szituáció (az is megoldható). De a kérdésben szó sem volt ilyesmiről.

Úgyhogy kérdező, ha szereted a férjed akkor próbálj meg vele együtt "érezni", beszélgessetek az unokáról, örüljetek neki ha szépen fejlődik, egészséges stb.

Annyi baj, betegség, gyűlölködés, szegénység, háború és egyéb probléma van a világban, hazánkban és családi szinteken is, nem kell még abból is felesleges stresszt csinálni ahol alapjáraton nem lenne. A mérgelődés, a stressz amúgy is megbetegíti az embereket hosszabb távon.

Hú kérdező, nagyon sajnálom, sajnos nem ez a legjobb oldal arra, hogy kiöntsd a szíved. Meglepődtem ezen a sok szuperanyán, ezen a sok momzillán, akiknek az érzelmi intelligenciájuk valószínűleg egy amőbáéval egyenlő. Még szerencse, hogy ezek nem osztódással szaporodnak, legalább nincs annyi belőlük.

Teljesen normalis, hogy emberi érzéseid vannak, mivel ember vagy. Hidd el, a legtöbb momzi aki ide írt, sokkal önzőbbek mint te vagy, mert ők a sz.r tulajdonságaikat még csak észre sem veszik. Tulajdonképpen hányni tudnék attól, ahogy kisangyalkának nevezik az újszülött babát.

Én nem voltam ilyen helyzetben, csak felháborított a sok luvnya, akik itt osszák az észt és semmi együttérzést nem mutatnak. Pedig te pont szeretnél megoldást találni. Szerintem is megoldás lehet, hogy beszélsz a férjeddel, egyszerűen kérdezd meg tőle, hogy ezek után is számíthatsz-e rá. Ennyi. Ő pedig valszeg meg fog nyugtatni, hogy igen. :) ne legyél olyan, mint a 20-as válaszoló férje, aki pl képes az igazságérzetét (vagy inkább nincs is neki) háttérbe szorítani, önmagát lebecsülni és feleslegessé tenni ("csodás" példát mutatva az esetleges gyerekeknek, miszerint:soha ne álljatok ki magatokért!!), te nyugodtan mond el, mi van benned, természetesen a megfelelő szavakat használva.

Semmi rosszat nem tettél, nincs veled gond, ezt ne felejtsd el!!

Mégis minek kezdtél vele akkor egyáltalán kapcsolatot?

Az élet rendje, hogy nagypapa lett, természetes dolog.

Én nem tudnám elfogadni, hogy a páromnak másik kapcsolatból is van gyereke, ezért soha nem ismerkedtem ilyen férfival.

Neked muszáj elfogadni a kialakult helyzetet, hiszen tudtad, hogy gyereke van, és később unokája is lehet.