Ideális esetben a férfi megteremti az anyagi feltételeket, a nő pedig a háztartást vezeti, gyerekekkel foglalkozik? Ez még mindig vonzó egy nő számára, ha a férfi olyan erővel bír, hogy képes eltartani az egész családot?

#39 "Hagyjuk már, két dolgozó ember is prímán el tud vinni egy kiegyensúlyozott családot, ha mindkét fél korrektül áll hozzá és megosztják a terheket."

Így van, HA.A valóságban az esetek 97%-ban mindent a nő csinál munka mellett.Tudom, tudom, akkor maradjon egyedül, haljon ki az emberiség.

71, te így látod. Én meg úgy, hogy lehettem volna bármi más is, bőven teljesítettem úgy az érettségin és, ha szükséges lett volna, mást tanulok ki. Cseléd akkor sem lennék, mert, mint írtam, nem opció számomra. És nem vertem magam semmire.

Nem azért nem megyek bele eltartós kapcsolatba, mert nem lenne kényelmesebb, hanem, mert megalázó. Ahogy az is, ahogy te nyilatkozol, rólam, a szakmámról, a nőkről.

Engem nem zavar a véleményed, jogod van hozzá és bőven volt lehetőségem megszokni. Eleve nem az én szégyenem az, ahogy te állsz a dolgokhoz.

Nem. Ez egy normális nőnek sem ideális. A férfival bármikor bármi történhet. Bepánikolhat- leléphet, baleset érheti- meghalhat, és ott marad a nő egyedül egy gyerekkel a nyakán annak minden költségével együtt.

Normális, felelősségteljes nő csak akkor szül gyereket amellett hogy akar, HA egyedül, önerőből is el tudja tartani, van biztos munkahelye, megfelelő állandó jövedelme- ebből egy normàl összeg amit csak a gyerekre tud költeni ha szükséges, megtakarítása- ha mégis elveszti a munkáját legyen miből élniük amíg nem talál màsikat, biztos otthona- amit nem húznak ki alóla stb.

Emellett gyerek nèlkül sem jó ha a nő a férfitól függ anyagilag. Nekünk pl nincs gyerekünk mert nem szeretnénk. Így sem vállalnám csak a htb szerepet. Jobb az anyagi függetlenség, és a házimunkából is jobb hogy mindketten kivesszük a részünket.

Az egyik nagymamám és a dédnagymamám is "háztartásbeli" volt. Ez azzal járt, hogy reggel indította a gyerekeket iskolába, odatette a napi főznivalót, intézte a kertet, etette az állatokat, takarított, várta haza a gyerekeket, naplemente után folytatta a kertet. Mindezt egyedül, magányosan, max a szomszéd asszonnyal beszélgetve néha, ha összefutottak a kerítés mellett. Heti kétszer kiegészült azzal, hogy vitték a kis portékájukat a piacra árusítani busszal. Mi ez, ha nem munka, robotolás? Megjegyzem, náluk még a férfiak is dolgoztak a földeken, állatok mellett munka előtt/után.

Én elfogadom, ha a mai világban másnak nincs egyéb életcélja, mint a háztartást vezetni, a gyerekeket intézni. Én mérnök vagyok, sokat tanultam azért, hogy az legyek, de amikor családunk lett, lelassítottam. A két állásomból egyet tartottam meg, ami 6 órás. Tudom mellette intézni a gyerekeket és nem egy merő rohanás az életünk. A férjem így is kiveszi a részét az itthoni dolgokból, én sem butulok el, win-win.

Majd ha nagyobbak lesznek a gyerekeink, akkor eldöntöm, hogy hogyan tovább, de addig sem elégítene ki szellemileg az itthon lét, a háztartás és hogy "magammal foglalkozzak". Az pedig, ha én nem vagyok boldog, azt jelenti, hogy a családom sem. Nem lehet harmóniában élni, ha valaki nem érzi jól magát...

Mellesleg igen. Egy nő, aki nem dolgozik, mit csinál ma, ha a férjével történik valami?

Egyetlen egy példa van erre az "ideális" berendezkedésre a környezetemben: az elején a pasi maga hangoztatta, hogy micsoda érték és áldozat, hogy a nő félrerakja érte az amúgy baromi keresett munkáját és mekkora támogatás neki és a vállalkozásának, hogy hátországként otthonról segít. Ebből 10 év és 2 gyerek után persze az lett, hogy a nő kussoljon, mert ő a pasi pénzéből él, úgysincs már hova mennie, ha nem tetszik neki a helyzet, szóval örüljön, hogy eltartják és tegye a dolgát.

2023 van, semmi nem indokolja, hogy egy nő inkább otthon robotoljon, hiába tolod itt a kamut, hogy a nők alkalmatlanabbak a munkákra. Nem azok, plain and simple.