Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ideális esetben a férfi megteremti az anyagi feltételeket, a nő pedig a háztartást vezeti, gyerekekkel foglalkozik? Ez még mindig vonzó egy nő számára, ha a férfi olyan erővel bír, hogy képes eltartani az egész családot?
Majdnem 10 éve élünk így, nagyon nem jó! A gyerekek miatt nem tudok olyan helyre elmenni dolgozni hogy segítség nélkül tudjuk őket intézni. Az ideális az lenne ha mindketten ugyanannyit dolgoznánk, vezetnénk a háztartást és foglalkoznánk a gyerekekkel!
Nagyon nem egyenlő, hogy a férfi ledolgozik x órát, utána már csak a fax vakargatás a dolga, a nőnek meg abszolút nincs megállás (ahogyan szerinted ez így lenne rendben), a férfinek sokkal jobb dolga van az ilyen világban
"Azok a nők, akiknek ez nem jöhet szóba, ők tulajdonképpen férfi szerepre vágynak az életben?"
Amennyiben a férfi szerep azt jelenti, hogy nem vagyok kiszolgáltatott, mindenképp. Se azt nem akarom nézni, hogy a férjem Marikàt, meg Terikét kezelgeti, sajnos láttam ilyet, se azzal nem akarok megfenyegetve lenni, hogy elveszi a gyerekeimet, ha nem ugrálok, ahogy ő fütyül, szintén láttam ilyet, se pénzt nem akarok kunyerálni tőle, ha szeretnék valamit venni, vagy szeretnék valahova elmenni, nem akarom, hogy kizárólag rajta múljon mit eszünk, mit húzok föl, hova megyünk nyaralni, stb. Nem akarok kiszolgáló személyzet lenni a saját otthonomban, se másodhegedűs, akinek a szava mit sem ér, mert tenni úgyse tud a helyzet ellen.
Soha nem lennék kitartott feleség. Ez alól kivétel az a 2 év, amíg a gyerekkel van otthon az ember, de, ott se fogom engedni teljesen felborúlni az egyensúlyt. Mert apának is van dolga a gyerek és a háztartás körül, akkor is, ha én a gyerekkel otthon vagyok. Mert akkor is lenne feladata, ha home office-ba lennék otthon.
Amelyik férfi képtelen egyenrangú társként kezelni egy nőt, az nem az én társam.
Nézd, 34, ki vagyok szolgáltatva az államnak, a munkáltatómnak, de nem egy konkrét személynek. Ha kirúgnak, kereshetek másik állást. Ha végképp ellehetetleníti az állam a szakmai lehetőségeimet, vagy más miatt már nem tudok/akarok itthon élni, leléphetek. Ha nagyon szar a fizum, kereshetek másodállást.
De, ha anyagilag függök egy konkrét ember jó akaratától, az hogy lehetne már a kissebbik rossz?
Jelenleg van munkám, állandó jövedelmem, folyamatosan fejlődő munkatapasztalatom és mondhatni karrierem, van igatlanom, van autóm. Ezek miatt lehetek mobilis. Ezek adják az alapot, a biztonságot. Ha elveszítem a munkám, vagy bedől a gazdaság, van anyagi hátterem, amit tudok mozgósítani. Mim van akkor, ha a férjem tart el, nincs munkaviszonyom, nincs munkatapasztalatom, nincs saját anyagi hátterem, nincs ingatlanom, nincs állandó jövedelmem, amire alapozhatnék, ha el akarok válni/költözni? Gyakorlatilag semmilyen menekülési opció.
Ennél kevés rosszabb lehetőséget tudok elképzelni, amibe ember önként mehet bele.
37, nem vagyok rászokva, nem szeretek vezetni, az esetek többségében buszozom.
Én se keresek jól, óvodapedagógus vagyok, de valóban, erős háttérrel jöttem. Nekem az, hogy önellátó vagyok, az, hogy saját döntéseket hozhatok, az, hogy legalább otthon nincs főnököm, hogy nem cseléd, hanem királynő vagyok a saját váramban olyasmi, amit akkor se cserélnék el, ha gyártósori munkás lennék. Hozzáteszem, hogy "sima" párkapcsolatban se viselem el a "női" feladatok teljesítésének elvárását. Nem vagyok kiszolgáló személyzet. Amíg önellátó es önálló tudok maradni anyagilag, addig akkor ugrok ki, mikor akarok, mikor, már nem jó. Ezt nem teheti meg csak ugy egy eltartott nő.
Nekem a jogfosztottságnál semmi nem lehet rosszabb. Az pedig számomra, mikor minden, ami a túlélésemet biztosítja más ember kezében van, ezt jelenti. Még soha nem láttam ezt a felállást jól elsülni. A pasi azt tesz, amit kedve tartja, a nő meg eltűri, mert 20 év háztartásbeliség után már nincs nagyon hova ugrálni. Főleg, ha a pasi direkt gátolja is ebben.
37) "eleve jó háttérből jössz gondolom. de sok nő nem jól fizető, nem sok örömöt adó munkával szemben foglalkozna teljes időben a családdal és magával."
Nem az előző vagyok, de hadd válaszoljak. Én aztán finoman szólva sem jövök jó háttérből, csak volt annyi eszem, hogy felmérjem, milyen tudással tudok piacképes munkát vállalni, amit még szeretni is lehet. Őszintén szólva kicsit hülyének nézem azokat, akik önként pusztulnak valami sz.r munkakörben sz.r fizetésért és szó szerint belemenekülnek a háztartásbeli szerepbe, jól megidealizálva, hogy 'ah, a csodálatos női teremtő szerep, a háttérország, az anyai szeretet, a család szolgálata'. Hagyjuk már, két dolgozó ember is prímán el tud vinni egy kiegyensúlyozott családot, ha mindkét fél korrektül áll hozzá és megosztják a terheket.
+ ez lemaradt a 39-ből:
Szóval emiatt teljesen kár egy életre feladni egy ember karrierjét, csak mert lusta/buta volt első körben valami értelmeset kezdeni magával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!