Ideális esetben a férfi megteremti az anyagi feltételeket, a nő pedig a háztartást vezeti, gyerekekkel foglalkozik? Ez még mindig vonzó egy nő számára, ha a férfi olyan erővel bír, hogy képes eltartani az egész családot?

Nem. Ez nem ideális élet, hanem kiszolgáltatottság. Mondom ezt úgy, hogy a férjem úgy keres, hogy ha nem akarnék, egyáltalán nem kellene dolgoznom, és még szülhetnék is két-három gyereket. De

1. Nem ezért tanultam.

2. Nem akarom az életemet a konyhában rohadva tölteni, amikor egyáltalán NULLA örömet nem okoz sem a házimunka, sem az otthoni tipikus női teendők.

3. Ha feltételezzük is, hogy a kapcsolatunk halálig ki fog tartani, soha megcsalás, összeveszés, elhidegülés nem lesz, ha valami, BÁRMI történik a férjemmel 10-20 év múlva, ami miatt kiesik a munkából, cseszhetem. Mehetek valami kulimunkára potom pénzért, mert mégis hova máshova kéne egy munkatapasztalat nélküli 40-50 körüli nő? Olyan helyekre, ahol eleve nagy a fluktuáció, mert pocsék meló. Köszönöm, ebből nem kérek. Inkább dolgozok most, tanulok, stb., és lépkedek fel a ranglétrán, hogy ha bármi történik, nekem maradjon egy jól fizető, kellemes, kényelmes munkám, amit szeretek csinálni.

4. Ilyen felállás esetén szokott az történni, hogy a férfi elmegy nyugdíjba, már rég nem dolgozik, de az asszonnyal ugyanúgy kiszolgáltatja magát, és nem egy rohadt rántottát nem tud megsütni. Hát ki a francnak kell ez az örök rabszolgasors?

5. Meg a másik probléma az szokott lenni, hogy a nőnek az élete egyetlen értelme a gyereknevelés, aztán amikor a gyerekek kamaszok lesznek, meg kirepülnek, ott marad motiváció és célok nélkül, és büdös fogalma nincs, mit kezdjen az életével.

Amúgy meg tessék a történelmi ismereteket feleleveníteni, mert a nők nagyon is dolgoztak nagyon sokáig. Sőt, sokszor önálló keresetért. A sokak által kárhoztatott muzulmán országokban is, ahol a nők által keresett csak az övék volt, nem kellett a férjnek odaadni, mert a férj kötelessége eltartani a nőt... amit a nő keres, a saját költőpénze. Csak szólok.

Én nem ismerek nőt a környezetemben, aki beérné azzal, hogy a háztartást viszi (én sem).

Számomra az a normális, ha mindkét fél kiveszi a részét a gyereknevelésből és háztartásból, mellette pedig mindkettőjük karrierje egyformán fontos/támogatott a másik által. Senki nem rendelődik alá és senki nem él anyagi függésben.

Kizárt dolog.

Most diplomáztam, eszembe sem jutna, hogy itthoni háziasszony legyek ilyen szellemi kapacitással és szorgalommal.

Most tervezek doktoralni, amiben a párom maximális vallszelesseggel támogat.

Ha valaki ennyire érzi képesnek magát egy életen át, felőlem maradjon otthon padlót súrolni és bízzon benne, hogy apa megtartja. De ne tegyünk már úgy, mintha ez 2023-ban kívánatos életmód lenne a többség számára...

Mondjuk még ez is jobb lehet a mostani klasszik magyar fellállásnál, miszerint: anya kiesik 2*3 évre a munkából, félig becsavarodik a gyes alatt és elértéktelenedik minden addigi karrierje. Gyerekek mellett csak valami sz.rabb munkát vállal/kap apa fizetésének a töredékéért, ami mellől tud ugrálni, ha lebetegszik a gyerek, szülői van vagy bármi. Eleve nem terveznek vele komolyan sehol, feljebb lépés esélytelen. Cserébe a gyereknevelés és háztartás egésze megszokásból továbbra is az ő nyakában marad a munkája mellett. Ha meg is romlik a házassága, apára van kényszerítve, mert egyedül már nem boldogulna sz.r fizetésből és a gyerekek logisztikájával, erre apa sűrűn emlékezteti is. Végül levonják a konklúziót, hogy 'hát igen, a nők nem tudják felvenni a versenyt'. Aha.

7) "Azok a nők, akiknek ez nem jöhet szóba, ők tulajdonképpen férfi szerepre vágynak az életben?"

Az, hogy dolgozom, mert szeretem használni az agyamat és megteremteni a saját létbiztonságomat, FELNŐTT dolog, nem férfi.

10) "ez csak kb 100 éve (még annyi sincs) van így. Előtte te ilyet nem hallottál, hogy a nő tartja el a családot, akár csak részben."

Irgalmatlan tévedés, az arisztokráciát és nagypolgárságot leszámítva időtlen idők óta dolgoznak a nők is. A rendszer gondoskodott róla, hogy 'tudják a helyüket', ne keressenek sokat és elérhetetlen legyen számukra sok jobb szakma, de ez nem változtat a tényen, hogy évszázadok óta munkában vannak.

10) "ez csak kb 100 éve (még annyi sincs) van így. Előtte te ilyet nem hallottál, hogy a nő tartja el a családot, akár csak részben."

Azt a baromság mindenségit. Na lássuk:

Századokkal ezelőtt is dolgoztak a földeken a parasztasszonyok, a városokban a bejárónők, mosónők, varrónők, nevelőnők, tanítónők, nővérek, bábák, kocsmárosnék, szolgálólányok, árusok, kereskedők, színésznők-táncosnők-énekesnők, női kisiparosok, családi vállalkozásokban mindenki a gyerekeket is beleértve. Csak szerettek arra a nagyon szűk rétegre mutogatni, akik megtehették, hogy az asszony otthon ül és társalkodik.