Miért leszek éktelenül ideges, ha a férjem valami házimunkát nem jól végez el? Hogy tudnék változtatni ezen?

Nálunk az az alapfelállás, hogy mivel ő vállalkozó, és az üzlet szinte nélküle működik, én pedig nyolc órázom, a házimunkák 90%-át ő végzi el. A maradékot pedig én, ha ráérek.

Hála Istennek van egy kis OCD-s hajlama, tehát még szólnom sem kell neki, hogy ezt, vagy azt csinálja meg, mert sosem hagy rendetlenséget, mocskot maga körül - csak, ha nyomós oka van rá. Tehát az eszemmel tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok, de mégis...

Pont ebből van a konfliktus. Van egy munka, amit kiszemelek magamnak, de mire hazaérek, megcsinálta. Aztán előfordul, hogy nem jól. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de mondjuk ha látom, hogy a csöpögtetőt nem szépen vízkőoldózta ki, vagy kicsit csíkos maradt a főzőlap teteje, portörlésből kimaradt ez-az, vagy nem úgy teregetett ki, ahogy én csináltam volna - szóval ilyen kis dolgok. De mégis, ha meglátok tíz percen belül két-három ilyet, úgy érzem, menten felrobbanok.

Mindig próbálom visszafogni magam, de valamiért azonnal látszik rajtam, hogy valami nem oké. Ilyenkor, ha nem jön ki belőlem azonnal, rákérdez, hogy mi a gond, és nem tudok uralkodni magamon, kijön belőlem. Ez persze nagyon nem esik jól neki, én rögtön lenyugszom, nagyon elkezdem szégyellni magam, ő persze feltolja magát, és ez az egész meg is alapozza a következő pár óránk hangulatát.

Százszor elmondtam, megmutattam neki, hogy mit, hogy, merre meddig, de állandóan becsúszik pár ilyen, és én meg ezt nehezen tolerálom. Főleg, amikor én akartam megcsinálni, elsőre, és jól. Van, amikor sikerül elsimítani, de legtöbbször nem.

Hogyan tudnék változtatni ezen? Nem akarok hárpia lenni. Nálatok hogy zajlik ez, hogyan szoktátok megosztani a munkákat?

Később mindig mondja, hogy semmi gond, máskor odafigyel - de tudom, hogy neki se esik jól, és nem akarom, hogy egyszer elege legyen belőlem.