Miért gondolja sok idősebb ember azt, hogy egy jó házassághoz elegendő annyi, hogy a férj hazaadja a fizetését, nem iszik, nem lép félre, nem bántalmaz?

Azért, mert amikor ők voltak fiatalok, sokkal férfiközpontúbb volt a gondolkodás, hogy a férfi a szent és az úr a háznál, és neki mindent szabad... nyilván volt egy csomó férfi, aki ettől a hatalomtól megrészegült és sokkal több olyan házasság volt, ahol a férfi piti dolgok miatt verte a nejét, fűvel-fával megcsalta (sokszor védekezés nélkül, a nőnek nemi betegségeket átadva), elitta-kártyázta-k...zta a pénzt, mocskos módon beszélt a nővel... ezért sokkal jobbnak tűnt egy férfi, aki annyit fel tudott mutatni, hogy nem agresszív, nem iszákos és nem folyik ki a pénz a kezei közül.

Szerencsére azért eljutottunk odáig manapság, hogy egy tanultabb, felvilágosultabb körben nagyobb eséllyel már a saját boldogságát is nézi egy nő egy kapcsolatban (nemcsak azt, hogy oké, a langyos kaki megvan és juj, de jó, legalább nem vertek félholtra és létbiztonságban vagyok), és a férfi sem uralkodóként tekint magára, illetve az érzelmeikre is odafigyelnek az emberek, nemcsak a "kötelezőkre" ("kerestem egy feleséget / férjet, mert így illik... nem is annyira tetszik, de legalább jó feleség / férj / anya / apa... nemzettünk 2 gyereket, van ház, nem kapcsolták ki a villanyt... ennek így kell lennie, mert anyu-apu megmondta").