Miért gondolja sok idősebb ember azt, hogy egy jó házassághoz elegendő annyi, hogy a férj hazaadja a fizetését, nem iszik, nem lép félre, nem bántalmaz?

Ők így nőttek fel. Valóban régen sok férfi ivott, dohányzott, csicskának használta a nőt. A nőnek hallgass volt a szava. Ha már úgyis csak a nő dolga volt a házimunka, legalább annyi jó legyen az egészben, hogy ne igyon, ne legyen erőszakos a férj, meg adja haza a fizetését.

Ma már ez a dolog nem játszik, pláne, hogy sokszor a nő viszi haza a több pénzt.

Régen nagyon sokan így élték le az életüket. Akkoriban egy nőnek már 20-as évei elején illett férjhez menni, mert akkoriban egy nő a fizetéséből nem tudott megélni, a női munkákat nem fizették úgy meg, mint a nehezebb fizikai munkákat. A szülő hátán nem akartak maradni, meg nyomás is volt rajtuk. Továbbtanulni keveseknek volt lehetősége, tehetsége, szorgalma, így a többségnek maradt a férj keresés. Idejük sem volt válogatni a férfiak között, szóval ha már volt olyan, aki anyagilag el tudott tartani egy családot, az már jónak számított. Rengeteg alkoholista volt a szocializmusban, meg olyan is, aki verte a feleségét, gyerekeit, de ezekről nyilván nem volt szokás beszélni. Ha valaki kifogott egy olyat, aki nem volt iszákos, fix bevétele volt, eltartotta a családot, az akkoriban már jó parti volt.

Manapság már más világ van, a nők is el tudják magukat tartani, így nem szorulnak rá, hogy elköteleződjenek az első férfi iránt, akit útjukba sodor az élet. De ez teljesen jól is van így, mert régen sem voltak azért mind boldogok a "mintha családokban" sem, de sokan mégsem váltak el, mert feladtak mindent pl egy szép házért, az idilli család látszatáért.