Külön pénz a házasságban, normális ha én úgy látom hogy ez önzőség? Működhet így a házasság boldogan ?

Nálunk 20 éve közös kassza van. Én vagyok a nő. Amikor megismerkedtünk nekem volt lakásom, autóm. Közös életet nem lehet felépíteni külön kasszán.

Da ha valami miatt újra házasodnék, akkor csak külön kassza, mert van 2 gyerekem es valószínűleg a másik félnek is lenne. De nagyon remélem hogy erre nem fog sor kerülni.

Nem gáz a közös kassza, ha a többet kereső fél nem érzi úgy, hogy akkor ő több. Az ő szava érvényes, ő dönt, a másik csak kövesse, neki több pénzért több jár. Aki úgy gondolkodik kapcsolatban, hogy pénz = hatalom, azokkal nem működik.

Aki meg a közös életet látja a szeretett személlyel, annál működik.

Most csak egy kis buta példa nem romantikus kapcsolatban osztozkodásra: a tesómmal mindig megosztottunk minden csokit vagy egyebet, amit kaptunk. Nem azért, mert így lettünk nevelve, egyszerűen sokkal jobb megosztani valamit valakivel, akit szeretsz.

Csak ehhez az kell, hogy az egyik ne kérjen a csokiért cserébe mást. Párkapcsolatban nem azonnal fog kiderülni, hogy hogy viselkednek a felek, ha az egyik elveszti a munkáját, a másik emelést kap, stb.

Nőként írom, amit írok, mert úgy látom, egyesek abban a tévhitben élnek, hogy valami női szokás ez az előre mindent bezsebelek hülyeség.

Én azt látom, hogy aki sosem dolgozott meg igazán a saját dolgaiért és ezért általában nincs is neki, az nagyon szereti a közös kasszát. Nyilván nagyon jó dolog összeállni valakivel, mikor még szeret, kihisztizni a házassági szerződést, amivel egyébként nem lenne baj, mert én sem vagyok a házasság ellen, ha normálisan meg van adva a módja és önmagáért létezik, nem azért, mert felcsináltak vagy mert nem vagy életképes anyagilag. Aztán megvan a papírka, össze van kötve az életke, bele lehet kényelmesedni, lehet otthon valagat mereszteni, lehet félrebaszni, mert úgysem lép ez a hülye, mert túl nagy meló lenne elosztani a pénzt. Nem azt mondom, hogy a külön vagyon megvéd ettől, de azért ahhoz kell egy mentalitás, hogy valaki arra vágyjon, hogy a másik évtizedekre előre elfelezze vele mindenét. Nyilván ha semmid sincs, ez egy nagyon jó üzlet... Ha meg van, akkor vagy vakon bízol, mint egy hülye gyerek vagy te vagy az önző szar, mert nem akarsz vagyonosodási kérdést csinálni egy kedves szertartásból, aminek a szeretetről és a bizalomról kellene szólnia. És a bizalom sokkal nagyobb szerepet játszik szerintem a különvagyonban. Sokkal szebb, mikor a másikhoz nem köt semmi, csak az érzései, a terveitek és a szép emlékek és ezért marad veled, nem azért, mert sakkban tartod. Sokkal szebb, mikor valaki azért ad épp, mert szeret téged és nem azért vehetsz ki a közösből, mert az a tiéd, mióta világ a világ. Sokkal szebb az a kapcsolat, ahol csak közösen gyűjtögettek valamire, de nem öntitek a pénzt a kapcsolatba, hogy utána úgy kelljen engedélyt kérni a saját alapvető igényeitekre. Szerintem sokkal romantikusabb, ha úgy vagy valaki mellett, hogy egyedül is minden rendben lenne. Az azt jelenti, hogy ő hoz valami pluszt az életedbe. A szememben az szereti igazán a másikat, aki nem vár mellé mást, csak őt és csak örül, ha lesz más pozitívuma a kapcsolatnak. Na, ezért írunk mi vagyonszerződést.

Ez olyan, mint mikor a gyereked próbál otthon nélkül boldogulni, lelkesen tanul, hajt azért, hogy megteremtse magának. Aztán adsz neki és boldog, hálás, majd abban az otthonban folytatja azt az életet abban a mentalitásban, amiben kezdte is. Én ilyen gyereket akarok és nem olyat, aki tartja a markát, hogy neki ez vagy az jár, hiszen a szüleinek van pénze és ő márpedig addig nem fog egy szalmaszálat sem keresztbetenni, amíg nem kap saját lakást.

Mindkét gyerek kap lakást. A különbség az, hogy mikor és milyen ember lesz addigra. Az én páromnak is megadok mindent a saját vagyonomból egy kapcsolatban, a vagyonszerződés mellett is. De aki azt akarja, hogy a házassággal öntsek mindent a közösbe, az nem velem tervez, hanem a pénzemmel.