Férfiak, akiknek otthon megszabják mit tehetnek?

Egyébként apósomtól függetlenül teljesen egyetértek veled, és néha értem a gondolatmenetet, de mégsem vagyok képes egy pillanatra sem azonosulni vele. A legszebb, hogy csomószor pontosan a fickók csinálják maguknak a feszkót azzal, hogy kerülik a konfliktust, de fű alatt megcsinálják amit meg akarnak.

Mondjuk az asszony nem akarja, hogy igyál, drámázik, a leblokkolsz. Én itt simán elmondom, hogy bakker én szeretek inni, el tudod e fogadni. Az általad említett csávók meg némán hallgatnak, majd amikor az asszony nem látja őket, benyomnak 1-2 felest. Tudják, hogy le lesznek baszva, de addigra már megitták, és ez elégtétel. Óvoda.

Nem értem, miért olyan nagy probléma ez? Ha fordítva lenne, egy szava se lenne senkinek. Azt mindenki elfogadja, ha a férfi utasítgatja a nőt. Egy nő miért ne vezethetné a háztartást?

Miért olyan nagy probléma, hogy egy háztartásban az egyik fél dönt? Ha ez a másik félnek rendben van?

Nekem 2 ismerősöm van, aki ilyen szinten papucs, mint amit leírsz és mind a kettőnek oka van rá.

Az egyik felesége örökölt egy nagyon jó környéken lévő 300 nmes házat, ami minimum 120 milliót ér. Ott a férj nyíltan megmondta, hogy milyen 'jót' fogott a nővel, cserébe tűri a csicskáztatást és kontrollmániát.

A másik pasi meg egy ilyen tesze tosza behódoló ember, aki az életben nem tudott volna becsajozni, ha nem dolgozik egy helyen a nővel. Ő ezzel megelégszik, kényelmes volt, hogy nem kellett netes társkeresőzni, hajtani a nőket, hanem ott termett 1 asztallal arrébb a csaj.

Én azt vettem észre, hogy azok az emberek ilyenek, akiknek a személyiségük (defektjük) miatt nem jutott jobb nő, vagy akiknek valamilyen érdek fűződik a nőhöz, lásd nagy örökség. Olyan szituációt nem tudok elképzelni, hogy valaki 'önszántából' együtt van évtizedekig egy hárpiával.

24es vagyok. Ott szerintem az lehet a probléma, hogy egészséges elméjű (nem kontrollmániás) nőnek nem nagyon kellenek a tesze tosza határozatlan férfiak, nekik 'igazi' férfi kell.

Nekem nem egy olyan randim volt, ahol jött ez a 'jajj nemtudom hova menjünk, nekem mindegy, nem tudom mit akarok kezdeni az életemmel'-féle szövegek és szó szerint rázott a hideg az ilyen határozatlan pasiktól. Ellenben egy kontrollmániás nőnek ez egy kánaán, a béna pasi meg kapva kap az alkalmon, hogy végre nem várják el tőle az irányítást, határozottságot.

Lehet panaszkodik majd 10 év múlva, hogy az asszony percenként hívogatja meg csak este 8-ig maradhat a kocsmában, különben balhé lesz, de jobbat úgysem találna, mert másnak nem kell egy ilyen papucsállatka jellem.

Bár tőlem is távol áll, de azért ennél árnyaltabb és többszörösen összetett kérdéskör ez.

A #28-as hozzászóló említette manager típusnál szerintem pont arról van szó, hogy versengő és dominancia-alapú a személyisége. Csak arra a nőre tud felnézni, aki képes dominálni, mert ellenkező esetben ő fogja dominálni a nőt. Nem csicskák, inkább kutyák: a falkavezér száját nyalogatják, az alárendeltre morognak.

A másik fontos tényező szerintem, hogy milyen mintát hozunk a gyerekkorunkból. Egy haveromnak az anyja tök labilis személyiség, és a barátnői sorra ugyanolyanok, mert valahogy az ilyen típusú nők nyelvén ért. Az én feleségem tökre olyan, mint a nagymamám.

Ha otthon valaki azt szokta meg, hogy a családban a nő az úr, és kár a vita, a végén úgyis az van, amit anya mond, akkor esélyes, hogy egyrészt automatikusan ilyen nőkkel találja meg a hangot, másrészt elfogadja, hogy a párkapcsolat szükségszerűen ilyen. Ők mondják, hogy "de hát ilyen a házasság", mert nem láttak mást, ez a sztenderd.

Hozzáteszem, nőkön is látom ugyanezt. Ha anya otthon diktátor volt, akkor bármennyire unszimpatikusnak találja, magától is elvárja, hogy otthon ő legyen az úr, mert ha nem, akkor gyengének és csicskának érzi magát.