Normális családban hogyan zajlik a hétvége? Máshol sincs otthon az apuka semmit hétvégén?

A férjed egy kretén. Nem fog jó irányban változni, idővel csak rosszabb lesz.

Egy normális családban a férjnek/apának fontosabb a gyereke, mint a haverok, meg az ész nélküli felesleges kocsikázás. Nem azt mondom, hogy ő főzze meg a vasárnapi ebédet, de bár a gyerekkel foglalkozhatna (tanulni, játszani vele, stb.). Nálunk a házimunka amúgy nem kérdés, bármikor kérem meg a férjem, segít, pedig dolgozik ő is. Hétvégén főzök, a háztartással foglalkozok délelőttönként, délután és este pedig közösen ügyködünk valamin, pl.kertészkedés, séta, sorozatozás, barátokkal találkozás, ilyesmik.

Nálunk a feleségem jár el, ápoló, és bizony hétvégén, ünnepnapon sincs megállás a betegállatásban...

De az se normális amit a férjed csinál. :-(

En nem emlekszem ilyenre, hogy apukam lelepett volna hetvegente, altalaban valami kozos program volt mindig. Tudott velunk foglalkozni, jatszani, pedig ket lanygyerek voltunk.

Nem baj, ha NEHA a haverokkal akar logni a masik, de ez amit irsz, szanalmas ahogy van, en egy ilyen ferfit nem akarnek megtartani, ennel mar az is jobb lenne, ha neveloapja lenne a gyerekemnek, aki viszont aktivan hajlando resze lenni a csaladnak.

Nem akar veletek lenni. Menekül otthonról.

Szerintem ezt engedd el! Jobb sosem lesz, csak rosszabb. Így is egyedül neveled a gyerekeket, úgyhogy minek ragaszkodsz egy kolonchoz?! Válj el, sok minden nem lesz amúgy sem másképp. Maximum a pénz lesz kevesebb. A férjednek fontosabb a haverok meg a csavargás, mint a családja. Ez is csak azért lett apuka, hogy vállon veregessék, hogy gratulálok apa lettél. A velejáró felelősség, meg a család már nem kell neki. Rossz embert választottál apának. Annak is szar.

Valószínűleg ilyen is volt már eleve a gyerek születése előtt, csak nem vetted észre, vagy mást mutatott mint aki valójában . Akár az is benne van a pakliba, hogy nem így képzelte el a családosdit vagy egyáltalán nem is akarta valójában, hanem inkább te erőltetted rá.

Mindenképpen ez egy fos ami most van, a gyerek sinyli meg lelkileg, hogy apa leszarja. Ezért is sokkal jobb inkább kilépni és egyedül nevelni a gyereket.

Mondjuk meg őszintén: semmivel sem lenne több dolgod, ha elválnátok. Sőt, nem kéne az ő ruháit mosnod, meg őutána pakolnod, meg eggyel kevesebb ember piszkolna a lakásban.

"Ja és ő alkalmatlan arra, hogy a gyerekével játsszon. És nem is akar."

Nekem ez a mondat csapta ki a biztosítékot.

Egy normális családban mindkét szülőnek öröm a gyerekével foglalkoznia. Nyilván van házimunka, lehet egyéb munka, de a kötelességek után a gyerek legyen az első. És ővele nem kötelesség játszani, hanem öröm.

Arról már nem is beszélnék, hogy a házimunkát is azért meg kéne osztani. Ha valaki hétvégén is dolgozik, akkor oké, a másik csinálja a házimunkát, de a kocsikázásnál meg a haverokkal való időtöltésnél előbbre való legyen a házimunka elvégzése.

Az a legrosszabb, hogy a gyerekkel nem foglalkozik, tkp. nem szereti. Ezzel jóvátehetetlen kárt okoz a lelkében.

"Nem öröm neki a játék, mert állítása szerint nem tud elvonatkoztatni a munkától."

Szimpla kifogás, de az átlátszóbb fajtából.

Ha a haverokkal van, akkor el tud vonatkoztatni? Velük tehát örömmel van? Ugye milyen érdekes?

Nem szereti a gyerekét, ez a baj.

Meg téged sem. Kb. utál otthon lenni. Ez utóbbi még érthető lehet, ha sokat veszekszel vele (ha jogosan, ha nem). De aki a gyerekét nem szereti, az egy genetikai hulladék.