Férfiak, akiknek otthon megszabják mit tehetnek?

Kétségtelenül vannak csicska típusú emberek, de nem feltétlenül erről van szó. Mondok mást: vannak olyan emberek, akik baromi könnyen alkalmazkodnak, nem probléma nekik. Nem feltétlenül csicskák ők, hanem egyszerűen jobban figyelnek a környezetükre, mint magukra, és ezzel bevonzzák a "királynő" típusú feleséget.

Apósom pl egy tök erős személyiség, de baromi introvertált és konfliktuskerülő. Ha anyósom bunkó, és hisztizik, kb megsajnálja, és megpróbál segíteni neki. Neki megvan a saját világa, amihez senki nem fér hozzá, de azon kívül megcsinál bármit amit kérsz tőle, és az is mindegy, hogyan kéred, kb alázhatod is, beszólhatsz neki, egyszerűen lepereg róla. Csicskának néz ki, de azért láttam én már BMW-s hurkás tarkójú csávókat úgy kibaszni a műhelyéből, hogy csak úgy szaladtak. Nem szívbajos az öreg, csak ilyen a személyisége.

#9 :

Határ hogy egyre jobban rájöttem , teljesen mindegy mit és hogyan csinálok, ő mindenbe bele fog kötni. Mert lételeme, azért hogy fölényben érezze magát. Végső csepp, hogy meg is csalt.

Miért tűrtem? Mint írtam a konfliktus kerülés. Valamint nem érdekelt hogy kiálljak magamért : nekem úgyis jó - hozzáállás. Nem okozott problémát ha az én határaim meg lettek sértve.

Tény és való hogy még mindig engedékeny vagyok a határok tekintetében, de ilyen mértékben már nem hagynám senkinek hogy átlépje. De tudom hogy sokat kell fejlődnöm , tanulnom, kiállni magamért. Már csak azért is, mert az emberek átgázolnak azon aki engedi, és nem húzza meg a hátárokat.

#13-as vagyok, kiigazítanék néhány félreértést.

"Szerintem az alkalmazkodó, meg a konfliktuskerülő két külön dolog."

Valóban külön fogalmak, de gyakran járnak párban.

" alkalmazkodó, aki tud igazodni, nem csak a saját vágyait figyeli. Viszont a konfliktuskerülő fél a konforntációtól és épp ezért gyáva."

Itt már akad némi tévedés. Pszichológiai értelemben az alkalmazkodó stratégia az, amikor azt mondom, hogy legyen az, amit te akarsz. Az elkerülő pedig az, amikor egyszerűen nem beszélünk róla, elkerülöm a konfrontációt, elodázom a dolgot.

Amikor a másik ember szükségletére IS és a sajátoméra IS figyelek, asszertív probléma-feloldásnak hívják. Na ez az, ami nem szokott menni.

"És apósod igen tipikus. Házasságon kívül tud érvényesülni, sőt sokszor ilyen házasságban lévő emberek az otthoni frusztráltságot másokon vezetik le."

Ez a legnagyobb tévedés. Apósom nem frusztrált ember, pont ellenkezőleg, épp azért hoztam példának, mert nekem is idő volt megérteni.

Tegyük fel, hogy én utálok mosogatni, apósomnak meg ez egy semleges dolog. Én hisztizek, mennyire utálom csinálni, ő meg megsajnál és megcsinálja helyettem. Lehet, hogy nem tartja túl jónak, de ilyenért nem nyit vitát addig, ameddig a mosogatás nem akadályozza a saját terveiben.

Ezt egyrészt azért csinálja, mert sajnál engem és segíteni akar, másrészt azért, mert ez a legrövidebb és leginkább feszültségmentes útja a konfliktus feloldásának, így hamarabb nyeri vissza a kontrollt. Ha ilyenkor látod, akkor egy csicskát látsz.

Ugyanakkor abban a pillanatban, ahogy elkezded akadályozni abban, amit ő eltervezetett, akkor derül ki, hogy a felszín alatt konkrétan semmiben sem tudod befolyásolni. Amikor átléped a határait, akkor elképesztő határozottan lép fel, és olyankor mindegy, hogy anyósom, egy csapat kötekedő ügyfél, vagy éppen egy elszabadult szürkemarha bika áll előtte, ott helyére fognak kerülni a dolgok.

Amiért anyósommal működnek az az, hogy anyósom nem véletlenül nagyon betartja a határait. Lehet apósommal bunkózni, mert őt ez nem zavarja, de beleszólni a dolgaiba nem tudsz. Éppen azért hoztam fel őket példának, mert rajtuk tök az látszódhat kívülről, hogy apósom be van korlátozva otthon, de őt egyszerűen nem lehet bekorlátozni, csak éppen magától ennyire szolgálatkész.

"Jó, akkor ő szerinted ezek után megfelel a kérdésem által körülírt férj típusnak?"

Nem felel meg, de nekem simán úgy tűnt, amikor megismertem őket. Azt akartam kifejezni, hogy a látszat időnként csal.