Az normális, hogy én csinálok mindent itthon?

Szóval van egy másfél éves gyerekünk a férjemmel, ő tart el minket. Nem azért, mert én lusta vagyok, jól kereső állásom volt előtte, de úgy láttuk jónak, hogy itthon maradok a gyerekkel, amíg pici. Na most azon felül, hogy én látom el a gyereket, tanulok mellette, hogy ne essek ki teljesen a munkaerőpiacról, mosok, főzök minden nap, takarítok. Ő annyit segít a házimunkában, hogy este elpakolja a konyhát (kiszedi az edényeket a mosogatógépből, beleteszi a piszkosakat és letörli a konyhapultot), ezt sem minden nap. Amúgy irodai munkában dolgozik, most épp itthonról, így bejárnia sem kell. Ezen kívül mindent, de mindent nekem kell elintéznem a ház körül. Kiégett egy villanykörte a lépcsőházban, ahova naponta többször le kell mennem, és úgy kellett könyörögnöm, hogy cserélje ki, mert én nem érem el. Az autónkat, amióta másfél éve megvan, egyszer nem takarította ki. Tavaly a téligumi sem lett kicserélve, mert nem foglalt időpontot, azt is nekem kellett volna elintézni. Egy éven át könyörögtem, hogy keressen egy könyvelőt, aki megcsinálja az adóbevallását, nem csinált semmit. Végül amikor már eljött a határidő, én kerestem valakit és intéztem el, beszkenneltem az összes iratát és leveleztem a könyvelővel (az ő keresete miatt kellett adóbevallást csinálnunk). A kertben nem csinál semmit, pici a kert, de azért néha ki kéne szedni a gazt meg lenyírni a füvet. Azt is vagy én megcsinálom vagy nincs semmi csinálva. Szabadidejében befekszik a kanapéra, mert neki pihenni kell, annyira stresszes a munkája (szerinte). Más férje is ilyen, ez normális viselkedés egy családapától? Én értékelem, hogy eltart minket, de sosem érek a dolgok végére és jól esne, ha besegítene legalább valamiben.