Szerintetek az normális, hogy mindent én csinálok egyedül?

nem, hétvégén besegíthetne kicsit

ha más nem, legalább a fát behordhatná és kivihetné a szemetet

az meg végképp nem normális, hogy nem szól hozzád

Éljen a számítógép és az internet!

Most elmondom, hogy nekem is volt egy ilyen élettársam, de én férfi vagyok, ő pedig nő volt, és mindent én csináltam. 2 év után repült, és akkor még türelmes is voltam, mert 3 hónapnál több türelmi idő is túlzás ilyen esetben.

Nem normális ez, de ha kiszolgáltatott vagy, egymagad életképtelen, mert egzisztenciálisan függsz tőle, akkor tűrd a sorsod.

Nem normális. Az én párom most főz és mosogat, pedig én mindig itthon vagyok, ő pedig fizikai munkát végez. 3-ra van itthon, de így is fáradt a 8 óra után, így hétközben nem várok el tőle kb. semmit, elég, hogy bevásárol a zöldségesnél, elhozza a tojást (útbaesik neki), de néha teljesen magától mos is (én sosem mosok, így alakult).

Hétvégén is morc lenne, ha sok lenne a meló, de ezzel magam is így vagyok. Főzni OK, a többi munkát szolidan végezzük és megfelelően elosztjuk.

Semmiképp nem szép, hogy rád marad a komplett begyújtás is a házimunka mellett (de én sem végezném a teljes házimunkát).

Próbálj leülni vele, és megbeszélni, hogy osztjátok el a munkát egymás közt, nem lehet gyerek egy házasságban, és nem lehetsz te az anyuka, aki mindent megcsinál, ha nem érti meg, ennek a kapcsolatnak nem lesz szép jövője...

Nálunk enyém a gyerekek és háztartás témaköre, a férjem minden pénzt rám bíz, bevásárolok, főzök, stb... Viszont a kinti ügyeket ő intézi (fa, egyéb barkácsolás) és ő keresi a pénzt, valamint közös megegyezés alapján a gyerekek csak velem egész héten, hétvégén pedig ő kel velük, én kicsit nyújtózom az ágyban és ezek a percek vannak saját magamra, így ad időt töltődni, míg ő végre együtt van a gyerekekkel, aminek akkor már örül is a sok meló után, így mindenki jól jár.