Normális reakció egy apától, hogy nem akar egyedül maradni a 3 hónapos gyerekével pár órára? Mi lehet az oka?

Hát nem mindegyik de elég sok, mert félnek, hogy valami történik a gyerekkel míg ők egyedül vigyáznak rá, és akkor nekük "annyi", egyedül viselik a felelősséget. Szerintem természetes reakció.

Esetleg próbáld meg először ennél rövidebb időkre ráhagyni, pl negyed órára míg lemész a boltba, aztán fél órára, majd szépen lassan hozzászokik a gondolathoz. :-)

Passz, ismerek sokkal rosszabbat is, az anyuka be akart ülni egy nagyvécére (iszonyatosan szorulásos lett szegény szülés után), és az apuka végig hisztizte azt a 15 percet, amíg a gyerekkel kellett lennie, holott az anyuka házon belül volt, és nagyon rövid időről volt szó....

Az én férjem meg szó nélkül vigyáz a kislányunkra, igaz, ő már 1,5 éves, de jól elvannak, ő is pelenkázza, eteti, ellátja rendesen.

Szóval férfifüggő :))))

Csak fél,hogy valamit rosszul csinál.

Párom is ilyen volt,így fokozatosan hagytam őket kettesben,először csak boltig mentem le,az negyed óra,utána postára,az már fél,majd fodrászhoz,az másfél (nem sok időt hagyva az időemelgetés közöt,bolt pl kedd,posta csütörtök,fodrász szombat,igy apuka se felejti el,hogy jah,2 napja ha feleannyi időt elvolt a gyerekkel,most is meglesznek)

Próbáld ki.

Szerintem is megijedt. Fél attól, ha abban a 2 órában történik valami, ami nem megszokott és ő esetleg nem tud vele megbirkózni.

A férjem elvolt ennyi időt a fiúnkkal, 3 hónapos volt a fiúnk, amikor pont műtöttek engem, így ugyan ott volt egy házban anyósommal is a férjem és a kicsink, de azért nem egyfolytában ült bent anyósom, tehát nagyrészt ő volt a fiúnkkal, mármint a férjem, csak a nagyobb dolgokban, mint az öltöztetés, fürdetés, ilyesmikben segített anyósom.

Viszont a férjem pl. az első kb. 1 hónapban nem tudta pólya nélkül megfogni a fiúnkat. Félt, hogy elejti. Így amikor ő megdajkálta, akkor már ugyan nem volt pólyában a fiúnk, de arra az időre beletettük. Még én is, amikor etettem, mert úgy sokkal kényelmesebb és jobb volt számomra tartani, de amúgy én már pólya nélkül dajkáltam, míg a férjem csak pólyában. De utána aztán belejött a dolgokba.:)

Szerintem teljesen normális reakció, a legtöbb férfi ilyen. Az én férjem akkor mert 2-3 órát egyedül maradni a lányunnkal, mikor ő már egy éves lett.

Én nem erőltettem, mert nem az a csecsemőgondozós fajta.

A kislányunk azóta lassan négy lesz, azóta remekül elvannak, elmennek kettesben ide-oda, játszótérre, játszóházba, lefekteti, fürdeti...

Nem minden férfi ilyen.

Mikor legelőször voltam Bécsben, pont az lepett meg, hogy mennyi apa sétál a pici babájával egyedül. Addig fel sem tűnt, hogy itthon szinte csak anyukákat látok a gyerekeikkel.

"Láttam a szemében az ijedtséget"

Fél!

Mivel fél ezért normális a reakció. Te sem vagy szívesen a félelmeddel kettesben.

Kérdezd meg, hogy mitől fél.

Én nő vagyok és 10 hónapos a fiam, de én is paráztam, hogy egyedül kellett vele lennem éjszaka.

Nem tudom megmondani, miért.

Szerintem normális reakció tőle.

Fél, hogy az a 2 óra alatt történik valami a picivel, hiába tud pellenkázni stb, de hirtelen rá szakad "minden", más amikor te is vele vagy.

Ahogy az egyik hozzászóló is írta fokozatosan hagyd őket egyedül, ne hírtelen már 2 órára.

Szerencsére a férjem ezen sosem problémázott, ő az apa és úgy gondolja neki is kikell vennie a részét a gyerek nevelésből.