Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítsak a férjemmel? Vagy próbáljak tenni valamit?
A férjem nagyon jó ember és elsőrangú apa, aki a családjáért él. Azt hiszem a külső szemlélőnek én is "jó feleség" lehetek. Viszonylag jól keresek, rendben tartom a lakást, imádom a gyereket és adok magamra. Nem híztam el, nem adtam le, igyekszem szexis és kívánatos lenni, tényleg nőnek maradni.
4 éve vagyunk házasok a férjemmel, de úgy érzem, már nem tudok rá férfiként nézni. Nem tudom ezt szebben megfogalmazni: nem látom sikeresnek, törekvőnek, nyertes típusnak. Jó ember, ez nem vitás, de nekem a "férfi" definíciójában benne van valami több, erősebb, nem középszer.
Van remény? Vagy mindenkinek jobb lenne külön menni?
válasza:41, akkor leírom harmadszorra is. Hátha... NEM szempont. Nem érdekel, hogy találok-e mást vagy sem. Szerintem nem is keresnék, max. szeretőt tartanék. Megvan a saját egzisztenciám, a saját terveim, erős vagyok és gyorsan tanulok. Miért kellene másik férj, ha már volt egy és nem működött? Én még egyszer ilyen cirkuszba nem mennék bele.
40, nagyon szépen köszönöm, hogy leírtad a történeted. Nagyon sok a hasonlóság :( Az én férjem is ilyen, el lehet küldeni a boltba, elmegy, de ahogy írtad, mozgatni kell. Én meg azt szeretném, ha mozogna magától, ha nem nekem kellene irányítani. Mert én nem irányítani szeretnék, én nő szeretnék lenni mellette.
válasza: válasza:43, nekem nem kellett összeszedni magam. A 2 hónapos mellől már napi 1-2 órát dolgoztam, amikor 6 hónapos volt már napi 4-et, 8 hónapos volt, amikor teljes állásban visszamentem. Ennyire lehetett a férjemre támaszkodni. Épp akkor szűnt meg az előző állása.
Van saját egzisztenciám, milyen anyagi összeszedésre gondolsz? Mindig is volt saját lakásom (ez van most kiadva), megtakarításom. Itt mindenki úgy gondolkodik, hogy egy nő csak kiszolgáltatott helyzetben lehet? Ez már nem a 18. század.
Testileg ugyanez, a gyereken kívül 6 kilót híztam, féléves korára a szoptatás miatt le is ment. Ennyi. Ahogy írtam sportolok, vigyázok magamra. Ez a gyerektől függetlenül alap ma már minden normális embernek szerintem.
A gyereket meg csináltatni szokás mifelénk, hanem vállalni, közösen. Legalább az ő jövője miatt össze kellene szednie magát a férjemnek.
44, amikor megismerkedtünk, nagy tervei voltak. De megszűnt az állása, utána váltania kellett, most sokkal-sokkal könnyebb, lazább a munkája és valahogy belelazult ebbe. Nem hangzik logikusnak, pedig ez történt. Most, hogy viszonylag könnyen pénzt keres, egyszerűen nem foglalkozik a jövővel.
A szex a gyerek születése óta nem az igazi. Írtam is, hogy miért. Ha őt megkérdeznétek, valószínűleg azt mondaná, hogy neki tök jó, mennyiség is van. Látom, hogy ő elégedett. Én unom már állatira és nem tudom felrázni semmivel sem.
válasza: válasza: válasza:44 vagyok, köszönöm a választ. Sejtettem, sajnálom :( Aztán remélem nem veszed támadásnak, amit írok. Abszolút nem arról van szó, hogy ne tennél rengeteget a kapcsolatotokért. Hanem hogy mindketten rosszul kommunikáltok. Illetve az összes jó szándék ellenére valószínűleg rosszul kezeled a problémát. Ami ismét nem csoda, mert sokszor előfordul, hogy az ember nem lát ki a saját problémái közül.
TL;DR: jó ötlet az a párterápia, amit már előttem is javasoltak.
"Nem hangzik logikusnak, pedig ez történt."
De, nagyon is logikus. Viszont lehet mögötte még olyan törés, vagy kialakulhatott közben olyan gát, amit nem vesztek észre.
És abszolút jogosnak tartom az aggodalmadat, hogy mi lesz a családotokkal 2 év múlva, ha nincs megfelelő képzettsége (Magyarország sajnos papírország).
Szóval ahogy elnézem, te felvettél egyfajta anya szerepet a férjeddel szemben: próbálod terelgetni, megnevelni, rendbe szedni az életét. Így már nem tudsz rá férfiként tekinteni, mert inkább gyermekként kezeled. De ugyanígy visszafelé is igaz: normális férfi nem mászik rá az anyjára (akár mennyire is szexistennő) és ezt szerintem ő is érzi. Már emiatt is kéne egy párterápia.
Akármennyire jó szándékból jön, hogy "szeretnéd, hogy fejlődjön", "szeretnéd, hogy karbantartsa magát", nekem nagyon úgy tűnik, hogy amit csinálsz az sok neki, legyen szó kedves beszélgetésről, meglepi szakkönyvekről vagy nyílt baszogatársól. Olyan, mintha nem lenne szava. Így meg emberként sem lehet kiteljesedni, nemhogy férfiként. Viszont az "ő már ehhez fáradt 43 évesen" gát abszolút nincs kioldva. Abból kellene kiindulni, hogy ő nem te vagy, ő valószínűleg teljesen máshonnan veszi a motivációt, szerzi az energiát, máshogyan regenerálódik, mint ahogy, ahonnan te. Én inkább ezen a vonalon indulnék el (és mivel tart ez egy ideje, párterápia segítségével. Tényleg nem várható, hogy mindent magatoktól megoldjatok).
Személyes tapasztalat persze van. A drága jó édesapám hajlamos puszta jóindulatból ugyanígy erőltetni az akaratát. Csak azért nem csaptam még le, mert a szülőgyilkosságot a fejlettebb társadalmakban rosszallják :) Viszont ő, ha eddig nem tanult meg kezelni, nem most fogja elkezdeni :\ Ti meg még tök fiatalok vagytok és rugalmasak.
Szóval, hogy példát mondjak: séta a természetben egyedül vagy egy jó baráttal. MÁSRÓL beszélni, mint a napi problémák. Regény. Művészet. Művészeti előadások, kiállítások. Kreatív elfoglaltságok. Egy-egy jó beszélgetés.
Egy unokatesóm is hasonló természet, még az őszi (covid) évad elején moziba cincáltam el és hatott, mert addig sem otthon ült a problémái között. Vagy az otthon-munka-bolt háromszögben ingázott.
(Nálunk egyébként az volt a megoldás, hogy összeszedett egy tanítványt, így nem rám koncentrálódik az összes ilyen jellegű energiája, így szabadabban és a saját ütememben fejlődhetek. Nyilván ez párkapcsolaton belül nem működik.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!