Jogosan vártam volna el némi megértést, szeretgetést?

Az utóbbi időben nem vagyok túl jól. Most oda jutottam, hogy tettek fel 24 órás vérnyomásmérőt, meg ekgt. Nem lett jó az eredmény, azt mondta a doki, hogy nagyobb baj is lehet. A férjem sosem hiszi el, hogy rosszul vagyok, szerinte csak stimuláló szimulálok, hogy valaki foglalkozzon velem. Most mutattam a papírokat. Erre az volt a reakciója, hogy ő nem is érti, hogy mi van velem. Betöltöttem a 40et és széthullottam. És hogy én tehetek az egészről. És hogy olyan vagyok, mint egy öregasszony, hogy egy csomó gyógyszert szedek. És hogy akkor ezután már mindig ez lesz, hogy lesz valami bajom. Én egy kis jó szóra vágytam volna, arra, hogy átölel. De semmi.