Az mennyire természetes hogy a feleségem szüleitől kapott lakáshoz van kulcsa a szüleinek és gyakorta ki-be járkálnak kérdés nélkül?

Verhetitek itt a nyálatokat, de amíg ti itt szánalmas módon enyém-tiedeztek egy kapcsolatban, soha arra a szintre nem fogtok eljutni, amire egy normális házasságnak kéne. Van lakásotok, hurrá, meg ti nem mennétek hozzá olyan pasihoz akinek nincs. Büszkék lehettek magatokra. Közös, normális élet, feltétel nélküli szerelem, kiegyensúlyozott párkapcsolat - ez az, ami nektek sosem lesz. Sok boldogságot a lakásotokkal.

Üdv, egy nő, akinek 50-50% a háza a férjével, amiért együtt dolgoztunk meg.

Milyen potyára utazás????

Legközelebbi barátaim bármelyikének szülei mindannyian boldogan vettek volna lakást a gyerekeiknek, ha tudnak, de nem mindenki tudott. Akinek igen, annak pedig nem járnak a nyakára, dolgosak ők és a párjaik is mindannyian.

Nem kötelező segiteni, ezt senki sem vitatja, ezt értsétek már meg, kedves habzó szájú, lúzerező kommentelők!

De ha segitenek, akkor az legyen őszinte, ne pedig hátsó szándékokkal teli! Ha féltik a lakást, akkor ne adják oda! Ezek jogos elvárások a kérdező részéről.

A nők egyfolytában picsognak, hogy így egyenjogúság, úgy modern felfogás, de ha arról van szó, hogy az ő lakásában lakjanak akkor hirtelen újra a férfi kell legyen az anyagi családfő.

Az meg remélem még az egybites kommentelőknek is tiszta, hogy az anyós ugyanúgy kapna kulcsot az asszonykától és feljárkálna a férj lakásába is, csak más indokkal. Nem számít kié az ingatlan, a pofátlan emberek pofátlanok maradnak, a papucsférjeknek meg ugyanúgy kuss a nevük a saját házukban is.