Ti mit tennétek ebben az esetben, mert engem a sírás folytogat, konkrétan tönkretették a menyasszonyi ruhámat? ; (

35: Lehet neked fura, de nem vagyok az a feljelentgetős típus, tudom, tudom te vernéd a rendőrség ajtaját, aztán mondd már meg hogy mire megyek vele ugyan? A hazai rendőrségi, jogszabályi viszonyokat ismerve különösen... Meg nem fogok lemenni egy szint alá.

Én nem foglalkozok a te lelki nyugalmaddal, csak tudnám, te miért az enyémmel, nem pisztolyt szegezve kényszeritettelek, hogy olvasd el a kérdést, pláne, hogy válaszolj, ugyhogy a kényes kis idegrendszered miatt igazán megkímélhetted volna magad...

Többieknek:

Köszönöm, mindenkinek aki építő jellegű hozzászólásokat írt, mindenkit felpontoztam, és őszintén szólva annyira bizzar és hihetetlen volt ez a dolog nekem is, pláne egy olyasvalakitól,akit óvodás korunk óta ismerek, de természetesen ezek után csak múlt időben tudom ezt mondani, mert a barátságunknak vége. Egy olyan fényképküldős dolgon gondolkodom még majd...

Aki meg azért kiált, hogy miért nem mentem a rendőrségre, volt, hogy a kocsinkból kiloptak nagyértékű cuccokat, és azt a hercehurcát nem szívesen élném át megint, na meg ilyennel odamennék elképzelem kb körberöhögnek, mint ahogy pár "nagyon jóindulatú" kommentelő is tette.

Azért írtam ki kérdésként, mert kétségbe voltam esve, és húgom néha gyakorizik, ez adta az ötletet, de kaptam néhány jóleső hozzászólást, amit nagyon is köszönök!

Én annak örülök, hogy ki fogják javítani, keresztapám nem áll túl jól anyagilag, és tudom, hogy a megspórolt pénzét kellett összeraknia, hogy nekem örömet szerezzen, ezért fájt különösen ez a dolog, na meg mert egy régre visszanyúló barátságnak így vége. Nem igazán vettem észre a jeleket az utóbbi időben, na és nem gondoltam volna, hogy a 3 hónapja véget érő kapcsolata miatt engem tesz meg bűnbaknak, mert közben jött egy e-mail és erre is kitért, amire igazából már nem is válaszoltam, mert ez már tényleg a legalja... Nem is az, hogy engem tesz bűnbaknak, hanem az jön ki az egész e-mailből, hogy én mire fel merek összeházasodni a vőlegényemmel, amikor neki vége a kapcsolatának, mintha vele kellene "gyászolnom" vagy én nem is tudom...

Ebből nekem egy életr szóló tanulság, hogy senkiben nem lehet maximálisan megbizni. Ettől eltekintve én biztos nem fogok bosszút állni, mert nem stílusom, meg ez a fajta elintézési mód számomra a legalja...

A ruhámat viszont ki tudják javítani, és a tervező azt ígérte semmi nyoma nem lesz végül, és személyesen át fogja aprólékosan nézni, hogy nem tett e benne még olyan kárt, amit az én szemem nem vett észre, és ennek örülök. :)

Mindenkinek boldog Karácsonyt! (Még azoknak is akik engem dehonesztáló hozzászólásokat írtak)...