Szombaton lesz az esküvőm, lefújjam?

Nekem van egy álom hercegem, valós személy, de mindig csak az idealizált oldalát akarom, akartam nézni.

Vibrál a levegő ha a közelemben van, jó érzés, DE! egy hónapig sem bírnánk egymással, nagyon elkötelezve pláne.

Amíg a jelenlegi páromat nem ismertem meg, mindig arról ábrándoztam, hogy ha berontana az esküvőmre, tiltakozva mert szeret, faképnél hagynám a vőlegényem.

Azóta jót derülök magamon, ha ez a csacsiság az eszembe jutott valaha is:)

Minnél közelebb van az ember életében valami nagy változás, annál inkább fél tőle. Az esküvő, SZÁMOMRA, azt jelenti, hogy mostantól az a ffi, az a nő lesz életünk végéig a társunk. Ilyenkor előjöhetnek olyan fura érzések, amik elbizonytalanítanak, de valójában alaptalanok.

Megváltozik az életed, és ez rémísztő. De szombaton este a buli? után "né"ként eszedbe sem fog jutni az exed, és a férjeddel boldog leszel:)

Sok boldogságot

A nagy keszulodes miatti stressz valthatta ki beloled ezeket az erzeseket, de hidd el, hogy csak pillanatnyilag gondolod igy, miutan tul lesztek rajta, rajossz, hogy mekkora butasagot csinaltal volna, ha lemondod az eskuvot.Biztosan szereted a volegenyedet, ha hozza akarsz menni felesegul es o is szeret teged.Barkivel elofordul, hogy ha meglat egy regebbi szerelmet, megdobogtatja a szivet, de amilyen konnyen jon, olyan konnyen el is mulik.Eleted legnagyobb hibajat koveted el, ha most lemondod az eskuvot.A regi szerelmed is megnosult, tehat azt jelenti, hogy az a no akit elvett, tobbet jelentett a szamara, mint te.Nehogy mar egy ilyen emberert felaldoznad az eletedet,aki biztos mar nem erez irantad semmit, amikor van egy masik ember, aki tiszta szivebol szeret teged.Most ossze vagy zavarodva es ez normalis dolog.Menj hozza felesegul es meglatod boldog leszel a ferjed mellet.

Kivancsi lennek a dontesedre.

Sok boldogsagot kivanok nektek!

Huh, most ledöbbentem a válaszokon, amiket kaptál. Olyan könnyű osztani másoknak az észt, és megmondani mit is tegyél. "Menj hozzá!" "Ne légy hülye!" "Fújd le!" és ehhez hasonlóak... Mindössze néhány mondatnyi információ alapján, amit megosztottál velünk.

Én egy dolgot tudok neked javasolni. Csücsülj le egy nyugodt helyen, ahol csak magad vagy. Csodaszép az idő, úgyhogy a legjobb ha kimész egy szép parkba. Tedd fel magadnak őszintén a kérdéseket a leendő férjeddel kapcsolatban, és a párkapcsolatotokra vonatkozóan, méghozzá úgy, hogy a másik pasit most kiiktatod egy picit a fejedből, hisz nem ő a téma, és nem az a kérdés, hogy vele-e vagy sem. A kérdés most az esküvő és az azzal járó elkötelezettség. Tedd fel magadnak őszintén a kérdést, hogy valóban szereted őt? Érzed-e azt a biztos érzést a szívedben így lecsendesedve, hogy ő a neked rendelt pár? Hogy vele szeretnéd leélni az életed, hogy akár neki szeretnél gyerekeket szülni? Tényleg természetes dolog az esküvő előtti feszült idegállapot, de a meggyőződés érzését nem ingathatja meg. Ezért kell lecsendesedned, és hidd el, a szívedből meg fogod hallani a választ. Ha azt érzed, hogy igen, és meggyőződést érzel, akkor menj hozzá. De ha kétségek gyötörnek, akkor lehet, hogy erősnek kell lenned és mindkettőtök érdekében le kell mondanod az esküvőt. Ha őszinte a kapcsolat közöttetek, akkor erről beszélni is tudtok.

Én a saját bőrömön megtapasztaltam ugyanezt az érzést. Nagyon szerelmes voltam a páromba, alig vártam, hogy összeházasodjunk. Viszont az esküvő előtt furcsa érzések motoszkáltak bennem, amiket nem tudtam hová tenni. Egy barátnőm néhány hónappal korábban ment férjhez, és az esküvőjén arról faggattam, hogy ő honnan tudja, hogy jól cselekszik. Akkor ő rám nézett komoly arccal, mint aki nem is érti hogy kérdezhetek ilyet, és azt válaszolta, hogy ő soha semmiben nem volt ilyen biztos, mint hogy ezt akarja tenni. Ez engem ledöbbentett, persze jól megríkatott, hisz nálam nyoma sem volt ennek a fajta meggyőződéses érzésnek. Jött az esküvőm napja. Még az esküvőm napján is, amikor már fehér ruhában rohangáltam, mint a mérgezett egér, miközben apukámtól pálinkát próbáltam nyugtató gyanánt kicsikarni, az anyukám, aki imád, és érzi mi jó nekem, így szólt: "Kislányom, még mindig nem késő visszamondani!". Ezzel persze cseppet sem segített a kétségekkel teli érzéseim eloszlatásában.

Aztán megjelent a rokonság, megkezdődtek a szertartások, és csodálatosan éreztem magam. Életem egyik legboldogabb napja volt, mindketten nagyon boldogok voltunk. Örültem, hogy megtettem.

Csakhogy alig több, mint egy év elteltével felütötték ugyanazok a dolgok és érzések a fejüket, amik korábban is ott voltak, sőt, igazából mindvégig, de a szerelmes érzéseim elnyomták az igazi belsőm hangját, ami azt kiabálta nekem mélyről bentről, hogy nem vagyunk egymáshoz valók... A sztori vége, hogy elváltunk. (Hozzá teszem, egyetlen momentumot sem bántam meg.) Megtanultam, hogy csakis, csakis meggyőződésből szabad bármilyen döntést meghozni. És a szíved belső hangjára csakis lecsendesülve, csakis magadra figyelve (nem a másikat sajnálva, és nem a társadalmi normáknak megfelelve) fogod tudni meghallani.

Kívánom neked, hogy megtaláld a belső békéd, a harmóniát, és hogy olyan döntést tudsz hozni, ami mindkettőtök javát szolgálja. Tudd, hogy nincs olyan, hogy hibás döntés :), és semmit sem szabad utólag megbánni!

Én is kíváncsi vagyok mi játszódik le benned az elkövetkező napokban, úgyhogy szívesen vesszük, ha tájékoztatsz bennünket! :)

A másik pasin meg tényleg ne agyalj most, ő lehet, hogy csak egy jelként lépett most be az életedbe, hogy elgondolkodj a döntéseden, és vagy megerősítsen abban, hogy helyesen döntesz, amikor férjhez mész a párodhoz, vagy pedig figyelmeztetés, hogy esetleg rossz irányba készülsz lépdelni. De még egyszer mondom, ezt csakis te fogod tudni saját magadnak megválaszolni, senki más! :D

Csodaszép tavaszi napokat kívánok! :)