Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most mit tegyek? Hova tovább? Nem tudok az anyám szemébe nézni.
22 éves lány vagyok,vőlegényem 24 múlt.4 éve vagyunk együtt,és nemsokára lenne/lett volna az esküvőnk.
Nagyon jó párkapcsolatban élünk(legalábbis eddig ezt hittem),és teljesen egymásra vagyunk hangolódva.Igazából én az ilyen emberekre mindig azt mondtam,hogy álompár.
DE.Pár napja a sulimból hamarabb mentem haza,mint szoktam(pár órával,mivel elmaradtak órák),és mikor bementem a lakásba,olyan látvány tárult elém,hogy azt hittem a belem kijön.A vőlegényem anyámmal az ágyban volt(nem hallották,hogy bementem),és el tudjátok képzelni,hogy mit műveltek.Azt hittem a szívverésem eláll.:-(
Nem tudták,hogy ott vagyok az ajtóban,tehát ebben az iszonyatos jelenetben csak én éreztem magam széttépve,megalázva,megsemmisülve.Kész,redőny leengedett.Megmerevedtem,és mozdulni sem bírtam.Nagyon nehezen eltántorogtam a kijárati ajtóig,kimentem,magam után csendben behúztam az ajtót(újfent nem hallatszott,hogy becsuktam),és menekültem jó messzire.Elmentem egy barátnőmhöz,de a zokogáson kívűl nem telt másra,nem mondtam el neki hogy mi történt.Pár órán belül telefonált a vőlegényem,hogy hol vagyok,menjünk el enni este.Teljesen tanácstalan,feldúlt állapotomban azt mondtam,hogy sz@rul vagyok,fáj a hasam,nem tudok most elmenni.Jó,akkor majd később hív.
Na ez volt pár napja,azóta enni sem tudok,kijön belőlem minden,otthon voltam,de fogalmam sincs mit tudnék anyámnak mondani(itt le kell szögezni,hogy kora ellenére-43-iszonyúan jól tartja magát,vigyáz az alakjára,és csinos is-de én is az vagyok,hasonlítunk),a vőlegényem ebben a pár napban hívogatott folyamatosan,és tőlem csak annyi telt,hogy azt mondjam,hogy valami vírus szerűség bujkál bennem,várjunk míg felgyógyulok.Igazából nem tudom azt se,hogy kihez forduljak,ki segíthetne(ez számomra teljességgel feldolgozhatatlan),ki lenne az a személy akivel ezt helyes lenne megosztani(hogy helyes lenne-e ezt bárkivel is megosztani),de ahogy telnek a napok,én azt érzem,hogy fel fogok őrlődni,ez teljesen tönkretesz.Sose szerettem a balhét,vitákat,próbáltam is mindig kerülni ha ilyenre kerülhetett volna sor.
Viszont egyre nehezebben küzdöm le az agressziót ami bennem van-egyre csak növekszik bennem,a másik pillanatban azt érzem,hogy kész,megsemmisülök,bekebelez valami.Sose éreztem ilyet még,mintha valami lentről húzna lefele,ilyen spirálszerűen.Borzalmas.Mi a helyes cselekvés,mit tegyek,hogyan tovább?Nem biztos hogy ezzel megbírkózok egyedül.Soha nem voltam még ilyen sz@rul:-((
Ha tudtok,segítsetek,vagy valahogy mutassatok egy utat,hogy hogy kecmeregjek ebből ki.Mitévő legyek anyámmal és a vőlegényemmel szemben?Mert ha arra gondolok,hogy eléjük állok,és a színtiszta igazat megmondom(rákérdezek),iszonyatos émelygés jön rám.Mit tennétek,hol a megoldás?
válasza:11:36 és az utána beíró kommentjeire annyit tudok csak reagálni,hogy feldúlt állapotban nagyon meg kell gondolni,hogy mit cselekszel,mert ha kést mártok bele(most érted,saját anyámba,mégis hogy?Milyen alapon?Mégiscsak felnevelt)akkor mehetek a dutyiba,most nem jobb megszakítani a kapcsolatot egyikkel/mindkettővel,és szabadnak lenni,minthogy emiatt engem hurcoljanak meg és bennt rohadjak egy börtönben?
De....értem én az indulatokat,és megértem.
Ha a ti anyukátok tett volna ilyet,nem késelnétek meg ti sem őt-utolsó kettőnek írom.Más egy ilyen szituációban lenni,és teljesen más ülni itt,és elképzelni a frusztráló helyzetet.
De természetesen nektek is köszönöm az őszinte vélemény nyílvánítást!Egyre tisztább fejjel vagyok képes végiggondolni ezt,de bennem is eléggé gyűlnek a viharfelhők,az az igazság.
válasza:Szia!
Amikor majd lesz erőd leülni a gép elé, írd majd meg a hétvége történéseit.
Szorítok érted!
válasza:Mindenképp írj majd h mi történt,szerintem mindenki szorít érted,és kíváncsian várja a fejelményeket.
Hihetetlen h mik meg nem történnek ebben a világban...
válasza:Rettenetes, ami történt veled.
Kiben bízzon meg z ember, ha a tulajdon anyjában sem lehet?
De te azt is mondtad, nem akarsz vitatkozni.
Egy biztos. Nincs szükséged arra, hogy bárki is magyarázkodjon, esetleg neked essen, vagy bocsánatot kérjen, mert ezt nem lehet megbocsátani, és ezek után nincs többet bizalom sem. A kapcsolatnak lőttek, anyádhoz nem mehetsz vissza.
Megmondom, én mit tennék. Kicsit drámai, de meg kell szabadulnod ebből az egész szituációból, úgy, hogy tudasd velük, miért tettél így.
Én írnék egy levelet az ex-szemétládának meg anyámnak is, leírnám benne, hogy láttam őket - csak röviden és szemrehányás nélkül! - és elmennék egy másik városba, de úgy, hogy minden kapcsolatot megszakítanék velük. Nem hagynék hátra sem telefonszámot, sem címet, és biztosan nem barátnőhöz költöznék, ahol megtalálhat bárki is, és esetleg újra felszúrja a sebet. Ha kapnál egy ösztöndíjat, akár külföldre is mehetnél, amíg jobban leszel.
Légy okos, és határozd el magad, mert szerintem nem nagyon kéne találkoznod velük, az rettenetes fájdalommal járna, nem éri meg meghallgatni a magyarázkodást, a "Csak egyszer tettük...", "Már soha többé...", "Megváltozom..." jellegű közhelyeket, mert ezek mind hazugságok.
Írd le, nagyon tárgyilagosan, mit láttál, és menj el máshova: külföldre vagy az ország másik felére. Vállalj munkát, vagy fejezd be a sulit. Azt hiszem, kellene neked egy kis idő, hogy megnyugodj, és ne keress többet visszautakat vagy kifogásokat, amivel felmentheted bármelyik felet is.
Írd meg, mi lett, drukkolok, ők meg menjenek a pokolba, és fulladjanak az önzésükbe, remélem, az exed elkap anyádtól valami nemibetegséget, és mindketten megbűnhődnek, amiért ezt tették.
válasza:Alig hittem a szememnek mikor olvastam a soraid. Első gondolatként rögtön az jutott eszembe, hogy Te Jó Ég!!! Ilyen létezik? De sajna igenis létezik. A második gondolatom meg az volt (és kérlek ezért ne haragudj meg), de milyen anya az ilyen?
Nagyon sajnálom ami veled történt!
Rám mindenki azt mondja, hogy igen nyugodt ember vagyok, de ha kihoznak a sodromból sajna olyat cselekszem, amit utána néha meg bánok. Magamat ismerve én biztos nem tudtam volna csak úgy szó nélkül kimenni, de talán jelenetett sem rendeztem volna.
Az biztos, hogy engem is felőrölne ez a helyzet. Én is úgy gondolom, hogy nem tudnék megbocsátani.
Véleményem sz. is beszélned kellene velük (én nem tudnám szó nélkül hagyni a dolgot, csak számon kérném őket)- egyszerre, hidd el valamilyen szinten "megkönnyebbülnél".
Mindehhez Kitartást és Sok Sikert Kívánok Hozzá!
válasza: válasza:Azért ez "enyhén" durva...Minnél előbb keríts arra sort h bezsélsz mindkettőjükkel...és akkor most a vőlegényed meg anyukád nem is keresnek? tudják egyáltalán h hol vagy?
Nem csodálom h ki vagy borulva ezekután anyukád ilyet tesz veled a saját anyád aki megszűlt...hát...komolyan mondom...és télleg kituja mióta tarthat ez...de azért szerintem mind a kettő mélyésgesen elszégyelheti magát... ha nem cselekszel valamit teljesen kifogsz készülni mint amilyen helyzetben vagy...én a helyedben mikor megláttam h mit csinálnak visszamentem volna az ajtóhoz jól becsapom és elkedzem kiabálni h megjöttem kíváncsi lettem volna mit reagálnak rá...de tudom így kívállóként nem tudom mit érezhettél meg lehet h én is ugyan így lettem volna a helyedben....
SOK SIKERT ÉS KITARTÁST
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!