Most mit tegyek? Hova tovább? Nem tudok az anyám szemébe nézni.

Az teljesen egyértelmű, hogy ezek után le kell mondanod az esküvőt, szerintem ezt te is érzed. Utána gondold végig, hogy nem tudnál-e mégis elköltözni egy albérletbe, egy szobába, vagy valahová, valakihez egy időre. 22 évesen az iskola mellett sokan mások is kénytelenek elmenni dolgozni, mert sokaknak mondjuk már nem élnek a szülei vagy más okból.

Azon kell gondolkozni, hogy mi a lehető legjobb megoldás - neked! Az a baj, hogy ha el is mondanád most az anyukádnak és a vőlegényednek, akkor mi lenne? Megpróbálnák megmagyarázni a lehetetlent?! Ne találkozz szerintem egy ideig a barátoddal, én mondjuk a telefont sem venném fel neki, de anyukámmal sem beszélnék egy jó ideig...

Szerintem elsősorban beszélj velük.

Előbb szerintem anyukáddal, mert ő mégiscsak az anyukád.

Aztán a barátoddal/vőlegényeddel.

A részletek ne érdekeljenek, mióta, hányszor, miért, ki kezdeményezett... stb, mert csak annál jobban fog fájni.

Miután tisztáztad velük, hogy láttad őket és ők hebegnek habognak, szakíts a vőlegényeddel.

Anyukádnak se bocsáss meg egyhamar, de mivel rá vagy szorulva, lakj továbbra is nála. Az a legkevesebb, hogy ezek után nem ő tesz utcára.

Amint saját kereseted van, ints búcsút anyádnak és élj külön életet. A jövőbeli vőlegényedet pedig szerintem be se mutasd anyádnak.

Sajnálom, hogy ez történt veled.

Kitartás.

Szerintem ne halogasd tovább a megbeszélést. Egyszerre a kettőjükkel. Szépen leülni, próbálj nyugodt lenni. Ha nem szólsz nekik, akkor csak emészteni fogod magad.

Mondd el, hogy mikor, mit láttál pontosan. Hogy totál ki vagy akadva és ezek után mit mondanak ők? Hogy tudott az édesanyád, aki megszült és nevel, ilyet tenni veled. Hogy tudott a vőlegényed ilyet tenni?

Mi hiányzott belőled, amit az anyád adott meg neki? Mit gondoltak, mennyi ideig űzhetik ezt? Mi a tervük a jövőben?

Hát ez anyukádtól sem volt szép dolog a lánya kezéről csapja le a vőlegényét...én a helyedben célozgatnék és nem bírná sokáig hidd el... a pároddal meg ugye 4 éve vagy együtt amit iránta érzel az az igazi szerelem és télleg kitudja mióta tart ez az egész helyzet???!!!Jobb lenne ha megmondanád az igazat mert csak magadat teszed ezzel tönkre...

Sok sikert és légy erős

Kedves leanyzo, en nem fogom azt irni, hogy sajnallak ill. mien rossz, mert az ugysem segit. hanem! es most jol figyelj! az agressziot ami benned van, taplald csak tovabbra is, hogy erot adjon, es ulj le mind2ovel egy idoben beszelni. Hivd at a baratodat(?) magatokhoz mikor anyad is otthon van, ultesd le oket, es hidegen, tenyszeruen mondd el nekik, hogy tudod, es lebuktak. Az eskuvot termesztesen fujd le, ez nem kerdes a pasit meg felejtsd el egy eletre. Tudom nem vagyunk egyformak, de en egyebkent tuti nem mentem volna el, mikor rajtakapom oket, hanem direkt jeleznem a jelenletem, hagy vorosodjon a 2 jomadar. Hidd el jobb, hogy most derult ki a baratodrol, hogy mennyire gerinctelen, es o lesz a konyebbik eset, pasik jonnek mennek, de edesanyadnak ezt a huzasat megemeszteni..? Edesapad mar nincs veled, es most az egeytlen ember akire elvileg ra kene hogy bizd az eleted, es akinek feltetel nekul kellene szeretnie, szinten elhagyott, sot becsapott, elarult. Ezt iszonyu nehez lesz megemeszteni, sok idore lesz szukseged, ne siettesd magad, adj magadnak idot, sirj amennyit jol esik, gyaszolj. Viszont eloszor mindenkepp a tudtukra kell adnod! orokke ugysem titkolhatod, meg hozhatod a kifogasokat, hogy mert nem talalkozol a patkany EXpasiddal. Hidd el meg fogsz konyebbulni amint eloadod nekik, es el kell engedned a baratodat. Csak igy tudsz tovabblepni. Anyukaddal meg probald meg a legszuksegesebbekre lekorlatozni a beszelgetest, biztos, hogy borzaszto es szivszorito lesz, de sajnos ez van. Majd te a leendo gyermekeiddel mas leszel, vigasztaljon ez.

Legy eros elottuk, ne sirj! majd utana sirhatsz amennyit akarsz. Es probalj ne befordulni! vannak barataid? akikre szamithatsz? ha az segit irj ide, es en megprobalok segiteni, csak ne torj ossze:(

Igy ismeretlenul is szivbol kivanom neked, hogy egyszer boldog legy, es magad mogott hagyhasd ezt a remalmot!

Olvasva a történetedet, lúdbőrözött minden porcikám. Én is felnőtt lány anyja vagyok, és rettentően felháborít, amit anyukád tett veled. Egy férfi (jelen esetben a vőlegényed), adott esetben egy nő félrelépése sajnos mindennapos eset, de hogy egy anya ilyet tegyen, az borzalmas! Vagyis ezzel azt akarom mondani, hogy párt lehet váltani (és ezt feltétlenül tedd is meg, azaz dobd ki a pasit!), de anyát???

Csak azt tudom remélni, hogy anyukád, miután tudattad vele a "rajtaütést", magába száll, végtelenül elszégyelli magát, és kitartó, őszinte szeretettel próbálja meg visszaszerezni a bizalmadat. Ha egyáltalán ez lehetséges... Biztos, hosszú éveknek kell eltelnie, s még azt is el tudom képzelni, hogy csak a halálos ágyán bocsátasz meg neki egyszer nagyon sokára. Légy erős, és feltétlenül írd meg nekünk a fejleményeket.