Normális, hogy 23évesen azt érzem, le vagyok maradva?

"le vagyok maradva"

Bocs, de nem kicsit vagy zizi!

Kicsit morbid leszek, de talán így megérted.

Elképzellek, ahogyan pl. nézegeted egy temetőben a sírokat, és közben felsóhajtasz:

"basszus, megint le vagyok maradva"!

Nem vagy lemaradva.

20 éves vagyok és meglepő, de az ismeretségi körömben szintén sokan vállalnak most gyereket ( a legtöbbjük 17-19 kor között mozog). Hogy ez jó, vagy nem, azt majd az élet igazolja. Én tuti nem áldoznám fel a gondtalan éveimet. Most járok egyetemre, de még utazni, bulizni akarok , új embereket megismerni és dolgozni.

Ami a párkapcsolatot illeti, még mindig az első szerelmemmel vagyok, most már jó 3 éve. Hál'istennek nem tervez eljegyzést, sem gyereket (szintén 23 éves) még Ő sem a közel jövőben. Úgy, hogy nem kell attól rettegnem, hogy megakarja kérni a kezem, vagy apuka akar lenni már holnaptól :).

Szerintem csak a magány beszél belőled. + Amikor kicsit padlón vagyunk, sokszor másokra is kicsit irigykedünk, hogy " igen, neki összejött, nekem meg miért nem?"".

Eljön majd a te időd is, de addig is szerintem élvezd ki ,hogy fiatal vagy, és nincsenek kötöttségeid. Én legalábbis biztos, nem szomorkodnék a helyemben.

28 éves vagyok, a szüleimmel élek, nincs nőm és munkám. Egyik sem azért mert nem akarok.

Vígasztald magad az én elcseszett életemmel.

28/F

25 :D Ez nagyon nagy! :DDD

Fogadok hófehér a bőröd és pattanásos vagy, meg büdös és kicsit bunkó. Mi?

Nagyon nem normális! Az első szülés nőknél most már 30 körül van, nem pedig 23.

Cigó vagy-e? Mert náluk 16.