Egykék! Ti bánjátok hogy nem lett testvéretek?

Nekem két testvérem van, és néha azt mondom, inkább lennék egyke... :(

Soha, semmiben nem számíthattam rájuk, bezzeg ha nekik kell valami, jönnek. Akkor inkább egyedül, és tudnám, hogy magamra vagyok utalva.

Lányom egyke (sajnos a második kislányom alig egy napot élt), és nála tudatosan figyeltünk mindig arra, hogy jó és közeli viszonyban legyen az unokatestvéreivel. Ezerszer különb a kapcsolata velük, mint nekem a tesóimmal :(

Igen, nagyon hiányzott mindig a testvér. Egydül érzem magam a nagyvilágban. Látom magam körüla jó tevéri viszonyokat és ez csak megerősít benne.

Látom a gyerekeimet, hogy mennyire fontosak, egymásnak még akkor is ha állandóan ölik egymást. Ha valamelyikük, nincs jelen, akkor a másik kettő, szenved, hárman vannak egységben, kiegészítik egymást.

Régen bántam.

Kiskoromban nagyon szerettem volna, de most már inkább örülök neki, hogy nincs. Sokkal nyugisabb az életem :)

18/L

Regen en is azt kivantam, bar egyke lennek, de utana mindig borzalmasan ereztem magam. Mi ketten vagyunk testverek, 4ev korkukonbseggel, ami neha sok, szoval rengeteget oltuk egymast. Na de ha valaki tobb napra lelepett, orankent hivtuk a masikat, hogy hogy van.

Mostanra (14-18) nagyon jo lett a kapcsolatunk, mar tobbnyire ugyanazok erdeklik, mint engem, persze az o koranak megfeleloen. Nem tudom mi lenne velem nelkule.. Ha ejszaka egyedul setalok haza, es felek, ot hivom, ha unatkozom, ot hivom, ha nem vagyok otthon, akkor is folyamatos kapcsolatban vagyunk. Az egyetlen ember, akiben igazan megbizom anyukamon kivul.

Nem, hiszen nem Te tehetsz róla, de sajnos volt a néni szavaiban is bölcsesség.

Azért lettél egyke, mert a szüleid így akarták/ vagy ez jutott nekik.

Vannak jó és vannak viharos testvéri kapcsolatok, és még az idővel is változhatnak. 15 évesen ez már aligha változik meg számodra, bár a felnőtt életben néha jó egy tesóval szót váltani, mondjuk ha beteg a szülő, vagy más gondjai vannak, de ez Tőled még messze van.

Élvezd az életet, és köss mély barátségokat: egy igazi jó barátnőre éppúgy számíthatsz, mint egy testvérre, és még választhatsz, is, ki legyen az.

Nekem két testvérem van, egy édestestvérem és egy féltestérem. A féltestvérem 4-5 éve összekapott apámmal, azóta nem köszön még nekem sem az utcán. De majd jön pénzért tartani a markát az örökségnél, ebben biztos vagyok. De a másik testvérem sem jobb... drogozik, lop, szörnyű életet él, nála abnormálisabb embert soha nem ismertem. És nem, hogy nem számíthatok rá soha semmiben, de még direkt keresztbe is tesz, ha van rá módja. Minden kell neki az enyém, mániákusan féltékeny, kell neki a pénzem, a kocsim, a barátaim, a ruháim, a stílusom, minden... úgyhogy én is százszor kívántam már, hogy bárcsak egyke lennék. Hisz kinek kell ellenség, ha ilyen családja van...

22/L

Nekem sincs testvérem és jobban járt a család így. Apám 1 hónapos koromban otthagyta anyámat (pedig tervezett voltam), így nagyon nehéz helyzetbe került. Semmire sem volt pénzünk, szó szerint képtelen volt anya kenyeret venni, a szomszédok, rokonok adtak nekünk folyamatosan ruhákat, élelmiszert. Anyának volt 2 munkahelye is, így reggel 7kor ment el, este 11re ért haza, addig a szomszéd lépcsőházban vigyázott rám egy barátnője. Éppen csak kijöttünk annyira pénzből, hogy futotta hitelre, rezsire meg azért párszor kajára, hogy ne haljunk éhen. (segélyre még így sem voltunk persze jogosultak)

Ez miatt örültem, hogy nincs testvérem, akkor már tuti elvett volna minket a gyámügy. Utána mikor jobb lett az életünk anya akart örökbe fogadni nevelőapámmal egy gyereket. Örültem volna neki, de aztán azzal is elváltak, így nem lett. Játszani mindig volt kivel, nagyon sokan voltunk a házban gyerekek, mentünk összeverődve bandázni a játszótérre vagy át a másikhoz. Sokszor aludtak ott nálunk is.

Így felnőttebb fejjel sem bánom, hogy nincs testvérem, meg igazából azt sem tudom, hogy milyen testvérrel élni, így amit nem ismerek az nem is hiányozhat. Lehet, hogy gyűlölnénk egymást, mint anya és nagybátyám vagy a párom a testvéreit. Ők is csak egy házban élnek, de nem szólnak egymáshoz már évek óta. Szóval semmi garancia arra, hogy a testvér majd segít, ha felnőtt leszel és ugyanez érvényes bármelyik másik rokonra is. Nem minden család összetartó. Nekem amúgy még unokatestvérem sincs. Apámat sosem láttam, se az ő családját.

Nem értem a beszólást amúgy. Mégis kivel játsszon egy egyke, ha nincs éppen játszótársa? Ha voltak a közelemben állatok én is játszottam velük, velük aludtam egy ágyban, annyira jó állatok közt lenni.

Nem leszel egyedül, ott vannak a szüleid, a nagybátyáid/nagynénjeid, ha van, akkor az unokatesóid, ott lesz majd a párod és a gyerekeid és természetesen a barátok.