Egykék! Ti bánjátok hogy nem lett testvéretek?

Mindig is egyedüli gyerek voltam a családban. Egyszer kiskoromban láttam/hallottam hogy körülöttem mindenkinek van testvére csak nekem nincs. Akkor akartam egy tesót! Édesapám is egyedüli, csak anyámnak van még + 3 testvére. Anyám fél életemben azzal foglalkoztattok hogy beszélt arról hogy de jó lenne nekem a testvérem lenne, milyen jól járnék.. stb. Ahogy idősödtem úgy tapasztaltam meg hogy nem kell nekem testvér mert jól megvagyok nélküle! Mára már oda jutottam hogy nincs testvérem tehát enyém minden! Egyedül enyémek az az örökségek, állatok, nincs veszekedés ha nem nyugalom! Múltkor például mikor kutyát sétáltattam édesanyám észrevette, odajött és egy elég "furit" mondott:

- Akinek nincs testvére az állatokkal játszik!

Ezen eléggé megsértődtem. Édesapám és édesanyám már 5 éve elváltak. És meg kell mondanom eléggé nem szeretnék féltestvért se mert én az egyedül léthez vagyok szokva! Mondanom sem kell a fél község úgy ismer csak mint egyke gyerek! Elég lekicsinyítő hogy múltkor is leb@ssza anyámat az a vén szatyor pletykás nő:

- Hát majd meg tapasztalja ez a lány milyen ha nincs testvére! Így az életben sem lesz majd olyan aki kisegítse. Senki fog maradni!

Mondanom sem kell olyat visszaszóltam volna... de akkor már németig terjedt volna a hír hogy "rosszul nevelt vagyok". Szerintetek? Még is csak jobban jártam volna ha lesz testvérem? Egykék, titeket bánt a gondolat hogy nem lett tesótok?

15/L