Milyen ez az elképzelésem?

És nem a két család van rosszban egymással. Az én szüleim és a vőlegényemé jóformán talán 1-2x találkoztak a 4 év alatt. Alkalmuk sem volt utálni vagy szeretni egymást.

Mi nem jövünk ki jól a szüleinkkel, egyikünk sem a sajátjával. Aminek nyomós oka van, és náluk keresendő.

Tudjátok, nem az a gáz, hogy mi így állunk hozzájuk. Az a gáz, hogy sok kollégámat és kolléganőmet jobban lázba hozta az eljegyzésem és a házasságom híre, mint a saját szüleimet, vagy a páromét. Többször érdeklődtek, mi hogyan lesz, mit csinálunk; mindig is sokkal kedvesebben viselkedtek velem mindig, mint a saját szüleim. Igen, pedig ők csak idegen emberek, akik közül valakit csak fél éve ismerek, a legrégebbi kollégát is legfeljebb egy éve.

Aztán csodálkoztok, miért nem a szüleimmel ülök le vacsorázni... Azokkal, akik az esküvőnk bejelentésének hírére még csak nem is gratuláltak, csak álltak, mint a faszent, és rögtön másról kezdtek el beszélni, pl. milyen lesz az idei krumplitermésük... Később meg a hazaérkező húgomnak előadták, hogy szívből gratuláltak, mennyire örülnek...

Ha lesz gyerek, akkor az a mi gyerekünk lesz. Magunk életét fogjuk élni, és egy boldog család leszünk, az, ami velük sosem adatott meg egyikünknek sem. Nem is fogunk jópofizni azért, mert így illik.

"Kaptál a kollégáidtól ajándékot az esküvődre?

Ha igen akkor illik vinni valami kaját. "

Őket ismerve valami apróságot biztos kapok a csoportom nevében. Tudom, milyenek. :) Legalábbis egyszer pár napja gyanút fogtam, mikor nagy sutyorgásban tömörültek, és érkezésemre összerezzentek és másról kezdtek el beszélni.

De ha nem adnak semmit, akkor is viszek sütit.

"sírsz itt, de ki mondta, hogy meg kell őket hívni egyáltalán?"

Sír a fene. Képzeld, nem is akartuk őket meghívni. De gondoltuk, egye-fene, ha úgyis csak a polgári szertartás lesz, legyenek ott, abba mi sem halunk bele. (Feltéve, ha anyám jó szokásához híven nem lesz holtrészeg...)

Így is annyi mindenen problémáztak. Sógornő vérig van sértve, mert párom miért nem őt választotta tanúnak, miért a legjobb barátját... Hát még mit rinyáltak volna, ha meg sem hívjuk őket. Gondoltuk, ennyit megteszünk, engedünk, aztán ne érje szó a ház elejét. Ne azt hallgassuk majd 1