Kapcsolat, esküvő, család. Minek? Semmi elképzelésem nincs az életemről. :S

vagyis vágysz, bocs elírtam

ja, és még annyi, hogy szexuális életet élni nem egyenlő a perverzióval, erre ne úgy gondolj, mint valami negatív dologra. az egészséges szexualitás igenis része egy kapcsolatnak

Semmi gond. 19 évesen még elég fiatal vagy, hogy ne ilyeneken problémázz. Élvezd az életed és ne gondolj arra, mi lesz öt-tíz év múlva. Pláne hogy mit fogsz gondolni akkor. Emlékezz vissza, öt-tíz éve mennyire másképp láttad a világot. Öt-tíz év múlva megint egészen másképp fogod látni.

Eszembe jutott rólad az a mese, amikor udvarló megy a lányos házhoz, a lány lemegy a pincébe, meglátja a káposztáskövet és arra gondol, hogy jaj, ha most engem elvesz a Jancsi, akkor születik majd egy kisfiunk, akinek majd veszünk egy kis bundát, de mi lesz akkor, ha a kisfiú leszökik a pincébe és ráesik a káposztáskő, kire marad a kis bunda?

Ne akarj előre mindent kitalálni, tudni. Csináld a dolgaid becsülettel, és hidd el, meg fogod találni, mivel érdemes foglalkoznod, és meg fogod találni azt a fiút is, akit szeretni fogsz, és aki nem lesz perverz, és mire odajuttok, hogy megkér, lehet, hogy már itt fogod írogatni, hogy mikor kér meg. Ki tudja?

19 éves vagy... valószínű, hogy mire megérsz ezekre a dolgokra, addig több "komoly" kapcsolaton is túl leszel. Aztán valamikor már nem is annyira biztos, hogy ugyanígy látod a dolgokat, majd rájössz.

Felesleges ennyire előre aggódni a semmin. Élvezd a fiatalságod, az életed, mert különben kihagyod a legjobb részt.

Az nem perverzitás, hogy egy fiú arra gondol, hogy mikor szexeltek, vagy hányszor egy héten. Miért kéne ezen elkezdeni aggódni? Arra gondol, amire csak akar, ez az egészséges és az ő dolga. Aztán majd TE eldöntöd, hogy mikor szeretnéd.

Minek szülj a mai világban? Hát semmiért. Ugyanis te egy holnapi világban fogsz majd talán. Tragédiák mindig voltak és lesznek is.

Viszont, ha ránézek a kisbabámra és látom minden nap a boldogságát, hogy mennyire örül az életnek, az új dolgoknak, bárminek - eszembe se jut, hogy ezt nekem meg kellett volna tagadni tőle tudatosan, mielőtt még meg sem született.

Most még nem probléma, hogy így gondolkozol, de később azzá válhat.

Az élet csak akkor ér valamit, ha van kivel megosztanod. Egyelőre ott vannak a szüleid és a barátnők, ez kielégít téged. De az idő múlásával a szülők sajnos meghalnak, a barátnők pedig férjhez mennek, gyereket szülnek - nem lesz idejük rád. (Hiába a fogadkozás, a legtöbb barátság megszűnik ilyen esetben, le minimum erősen ritkulnak a beszélgetések a mostanihoz képest.)

Mire észbe kapsz, elmagányosodsz.

Felesleges házasságon és szexen agyalnod már most, ha lesz pasid, ezek jönnek maguktól. Ha szerelmes leszel, kívánni fogod a párod (ha nem, az pszichológusra/szexuálpszichológusra tartozik), és ha egy idő után vágyni fogsz a házasságra. De ha nem akarsz papírt, anélkül is lehet boldogan élni. És 10 év alatt a gyereket még átgondolod.

Ha 1-2 éven belül nem lesz változás a véleményedben, a saját érdekedben keress fel egy pszichológust.

Ennyi idősen én is így gondolkodtam, mint Te. Nem akartam gyereket, családot, barátot. A munkának akartam élni...

Aztán, egyszercsak (egy harmadik segítségével) az élet összehozott egy fiúval. 21 voltam akkor. Persze, nekem is megfordult a fejemben, hogy vajon csak azt akarja-e. De nem görcsöltem ezen, hagytam magamat sodródni. Kíváncsi voltam, mi lesz belőle. Nos, a végeredmény: lassan két éve leszünk együtt, szeretnék tőle gyermeket, vele szeretném az életemet leélni.

Amúgy nem mindegyik perverz :) Nem ezzel fognak neked esni. Hanem, hogy megismerjen. Aki hosszú távút szeretne, az normális lesz. Ez a saját esetem is.

Hidd el, fogsz változni. Ha majd találsz ilyen srácot, lelkileg nagy hatással lesz rá, így a gondolkodásmódod is meg fog változni. A lényeg, hogy ezen ne görcsölj addig se, akkor se. Vedd lazán :)