Milyen ez az elképzelésem?

Nincsenek meghívva, mivel csak szűk család lesz jelen, és 1-2 barát, tanúk.

A családi kajálást nem tudtuk úgy megoldani, hogy nekünk ne legyen kellemetlen. Nem vagyunk olyan húde jóban, plusz hol tartottuk volna? Mi nem fizetünk azért éttermi kajálást 15 főre, így is túl sok kiadásunk van ahhoz képest, hogy kéttanús esküvőt akartunk minden felhajtás nélkül.

A sógornőm ugyan felajánlotta, hogy főz, de sem hozzájuk, sem anyósékhoz nem fogunk esküvő után elutazni, aztán onnan vissza hozzánk. Az én szüleimnél meg nem éreznénk túl jól magunkat, meg apám diktálná, mi hogy legyen, nekem arra nincs szükségem.

A mi albink pedig nem alkalmas még ennyi ember befogadására sem. Különben is másnap indulunk nászútra, arra is össze kell készülnünk, lesz elég dolgunk itthon az esküvő után.

A kollégáknak csak kedvességből vinnék be, ha már senkit nem hívtam meg.

"Mikor visszamesz munkaba, vehetsz egy kis sutemnyt a kollegaknak, ugymond kis dumcsi, suti, kave melleett. Vagy, hivd meg oket egy kis uzsonnara a legkozelebbi kavezoba. Nem kell feltetlen neked sutni-fozni."

Én csak saját készítésűt vinnék. Remekül tudok sütni, mindenképp személyesebb így. Csak idehaza jelenleg sütés nélküliekre vagyok szorulva működésképtelen sütő miatt.

Beülni valahova nem megoldható, folyamatos műszakban dolgozunk, mindenki örül, ha hazakerül, senkitől sem várom el, hogy miattam bent maradjon a városban, ráadásul én sem ott élek. Vinnék be egy nagy tálca sütit, lepakolnám az étkezőben, és rájárhatnak.

"Lehet én látom rosszul de inkább 15 fős vacsi rokonokkal mint nászút. Előbb utóbb a két családnak úgyis ki kellene békülni arra pedig pont jó lenne."

Igen, te látod rosszul, mivel -érthető módon- fogalmad sincs a családi hátterünkről. Legyen annyi elég, hogy pont megvan az oka, miért nem akartunk családi képmutatónapot tartani...

A nászút meg három nap Plitvicében, ahova ezer éve el akartunk jutni, nekünk sokkal nagyobb élmény, mint a családdal kínlódni, akik máskülönben meg sem érdemlik, hogy részesei legyenek az életünk nagy pillanatának.