Bunkóság úgy meghívni egy családot esküvőre, hogy a gyerekeket nem hozhatják?

1. Ahogy valaki írta: bizonyos eseményekre nem valók kisgyerekek. Az esküvő is ilyen, ha a gyerekek felügyelete, szórakoztatása nem megoldott, azt pedig senki nem várhatja el, hogy több tízezret költsenek arra, hogy az 1-4 éves gyerekek ne üvöltsék, hisztizzék végig a lagzit.

2. Én voltam 2, 3 évesen lagzikban - tányérokat törtem, randalíroztam, összekentem magamat a kajával, kiabáltam a templomban. Persze, édesanyám rámszólt, de csak akkor hagytam abba, ha ott állt mellettem. Mire felnőttem persze megtanultam viselkedni, szóval itt nem a nevelésről van szó. Vannak rosszalkodó gyerekek és vannak kisangyalok. Csak az a baj, hogy egy-két ilyen rosszalkodó mindent tönkre tud tenni! Azt meg mégsem lehet megmondani, hogy a Petike nem jöhet, mert rossz gyerek, de a Marika igen, mert az egy kis tündér. Akkor már minden gyerek maradjon otthon, és kész.

3. Nem értem ezt a felfogást, hogy a szülőhöz hozzá van nőve a gyereke. Magyarországon bevásárolni sem lehet lassan elmenni úgy, hogy ne vinnénk a kis pár hónapos tündérbögyörőnket, mert akkor milyen szülők vagyunk. Ha meg netán nyaralni vagy hivatalos eseményre megyünk apró gyerek nélkül, akkor egyenesen minek szült az ember! Az eszem megáll. A szülő is felszabadultabban szórakozik, ha azt a kemény 1 estét bébiszitter/barátnő vigyáz a gyerekre, és nem neki kell foglalkoznia vele, fegyelmeznie végig. És személyes tapasztaltaimból adódóan úgy gondolom, a gyerek is szívesen marad otthon a kedvenc meséjét nézni a felügyelővel, csak annyit kell neki mondani, hogy "kicsim, anya most elmegy valami hivatalos dologra, felnőtteknek való és borzasztóan unalmas. Te addig játszhatsz sokat, amíg haza nem érek, érezd jól magad!" Csókolom, ennyi.

Összességében: szerintem egyrészt teljesen elfogadható, másrészt normális felnőtt ember magától is felméri, hogy pár hós/éves gyerek nem való esküvőre. Aki nem, és a sok válaszadóhoz hasonlóan besértődik.... hát azt nem is hiányolnám az esküvőmről. Szerencsére nem mindenkinek ilyen flúgos a rokonsága/ismeretségi köre, mint az itteni ősanyák...

Hát én eddig akárhány esküvőn voltam, ott egy óvodáscsoport se tudott volna akkora zsivajt, zűrt okozni mint néhány részeg rokon, vagy magát nagyon viccesnek gondoló barát.

Az esküvő nekem családi ünnep, ha a családot hívják meg, akkor ott a helyük a gyerekeknek is (sőt, ha ott a gyerek, akkor apuka sem valószínű, hogy az asztal alá issza magát és anyuka sem meséli el becsiccsentve, hogy a menyasszonnyal egyszer kikezdtek a helyi focicsapattal).

Szóval családtag esküvőjére vinném őket mert mint családtagoknak ott a helyük, barátnőkére nem vittem, de nem azért, mert nem hívták meg (sőt, mondták is hogy ugye mennek), hanem mert néha nekem is jár a felhőtlen szórakozás és hogy ne a gyerek után rohangásszak meg azt nézzem, mikor kell hazamenni.

Nincs még gyerekem, az esküvőnkön voltak gyerekek, de nem zavartak. Viszont vendégként voltam sok esküvőn, és 3/4-ükön a szertartás jó részét nem hallottam a gyerekektől. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor a szülő kiviszi a gyereket, de az a szomorú tapasztalat, hogy nem!

Többféle változatnak voltam tanúja az utóbbi években: pad ütemes rugdosása váltott lábbal, szaladgálás hátul 4-5 gyerek részvételével a templomban, táncikálás az oltár előtt, ordítás a szertartás alatt stb. És a szülők szó nélkül hagyták! Lehet, hogy a párt nem zavarta, vagy észre sem vették, de komolyan én éreztem cikinek, hogy ilyen megtörténik. Biztos ismeritek azt a helyzetet, amikor más annyira tapló, hogy már nektek kellemetlen. Na, ez ilyen volt.

Egy barátnőm panaszolta, hogy a templomi videón nem hallatszik, ahogy az esküt és az igeneket mondják, mert épp sírt egy gyerek...

Ezekkel a tapasztalatokkal én biztos nem vinném a szertartásra a gyerekeimet. A lagzi más, ott tényleg nem zavarnak senkit, eltáncikálnak együtt, élvezik az ételeket és a zenét, de egy visszhangzó templomban vagy házasságkötő teremben nincs helyük szerintem a piciknek. Arra az időre inkább kint maradok velük, de én nem tudnám magamra vállalni azt a felelősséget, hogy "belerondít" a szertartásba a kicsi. Inkább maradjak le én a szertartásról, minthogy mindenki más élményét is tönkretegyük.

56: Van amivel egyetértek, de pl. ezzel nem:

"Magyarországon bevásárolni sem lehet lassan elmenni úgy, hogy ne vinnénk a kis pár hónapos tündérbögyörőnket, mert akkor milyen szülők vagyunk"

Nem az a baj, hanem az, hogy sokan nem tudnak bébiszittert fizetni, a nagyszülők dolgoznak/messze laknak/valamiért nem lehet náluk hagyni a gyereket, és természetes az, hogy a szülők sem akarnak bezárkózni a gyerek 18 éves koráig. Amerre felé most mi élünk (déli ország), ott természetes, hogy a gyerekek mindenhol ott vannak, nem is akad fenn ezen senki.

Nem mindegy milyen lagzi. Mert pl. egy vidéki lagziban szokás, hogy összeverődnek a gyerekek, aztán jól elszórakoztatják egymást. De egy belvárosi étteremben baromi idegesítő tud lenni, ha az itteni élharcos anyukák szabadjára engedik a porontyot.

Kicsit off, de munkám miatt szinte az összes gyerekzenekart ismerem. Az összes zenésznek megvan a véleménye az egyre nevetetlenebb, kezelhetetlenebb gyerekekről, és persze főleg a szülőkről, akik vagy le se sz.rják, vagy elérzékenyülten nézik, hogy táncizik a bébike a színpadon.

Úgyhogy, én a szülők miatt értem meg abszolút, hogy nem akarsz gyereket az esküvőre.

56-os

nem a gyerekkel van a baj, hanem a szülővel

2-3 éves koromban, meg később sem jutott volna eszembe randalírozni, tányért törni, kikenni magam az étellel - egyszerűen nem úgy voltam nevelve

otthon sem tettem ilyeneket, vendégségben meg aztán végképp nem is mertem volna

és a szüleim sem hagyták volna rám

a templomban ordibálás megint külön eset, ugyanis egész kicsi koromtól jártunk templomban, megtanultam, hogy ott maximum suttogni szabad, ha nagyon fontos közlendőm van

szóval ha egy szülő az általad említett dolgokat hagyja, akkor nem a gyereket nem kell meghívni az esküvőre, hanem a komplett családot...