"A házassággal lesz teljes egy család. " Mit gondoltok erről?

szerintem attól, hogy 2 ember együtt van, akár papírral, akár anélkül, még nem lesznek egy család.

nekem ott kezdődik a család, hogy születik egy közös gyermekünk. ő az, aki összekapcsol minket.

akkor is elhiszem a páromnak hogy velem marad, ha tesz egy szóbeli esküt, fogadalmat, és nem ír alá semmilyen papírt. mivel semmilyen minőségi javulást nem hozna a kapcsolatunkba a házasság, így kihagyjuk a macerát. nem vágyom se esküvőre, se felhajtásra, se ezzel kapcsolatos ügyintézésre.

gyereket pedig majd akkor fogunk vállalni, amikor megérett rá a kapcsolatunk, és mi magunk is.

"Vannak szentimentális emberek. Tudjuk, hogy nem a papír tart össze minket, tudjuk, hogy a házasságkötést követő nap ugyanaz, mint az előtte lévő, de valahogy mégsem.

".... ezután már a szálloda portán kiderül, hogy enyém vagy s nem vagy már egyedül"" #19

18-as vagyok, a kérdező írta azt hogy nem változott semmi. Én pont azt írom hogy lehet hogy látszólag semmi sem változott, de nekem igenis teljesen más volt érzésre, olyan amit nem lehet elmondani... :)

Kedves 20-as! Én voltam a 16.

Semmi baj nincs azzal, hogy elmondod a véleményedet, mindannyian azért vagyunk itt. De te is kérdeztél, hát én is elmondtam a véleményemet. Méghozzá anélkül, hogy megemlítem, én személy szerint hogy állok a kérdéshez.

18-as vagyok

Igazad van, bár ebben az esetben is jobb lett volna, mert akkor elválnak és kész, nem én lettem volna az oka mindennek, amit az is bizonyít (azontúl hogy azóta külön külön is beszéltem velük erről és bevallották), hogy amint én nagykorú lettem, ők külön mentek.

"Házasként mondom, hogy nem gondolom, hogy erősebb összetartó erő lenne. Akkor nem szakítunk, hanem válunk, ha úgy alakul."

Elég szomoró, ha így gondolod. Akkor kell házasodni, ha megtaláltad életed párját. Nyilván nem azonnal, hanem előbb jól megismeritek egymást, elfogadjátok a másik hibáit, jó és rossz dolgokon is együtt keresztülmentek, hogy lássátok, hogy vészelitek át a nehezebb helyzeteket együt. Ha ez mind megvolt, és még mindig kitartotok egymás mellett, akkor mondhatod, hogy ő az életed párja, nem vársz már tovább másra, és akkor elveszed/hozzámész feleségül. Életed párjától pedig, akivel a nehéz helyzeteket is meg tudjátok oldani közösen, miért akarnál elválni? Ha te nem látod házas emberként, hogy mennyivel másabb egy házasság, mint egy párkapcsolat, az elég szomorú :( De persze nem a te hibád, hanem a társadalomé. Ha az emberek a tárgyakkal is úgy bánnak, hogy ha valami hibás, nem javítják meg, hanem vesznek másikat, akkor miért bánnának a kapcsolataikkal másképp? Manapság már nincs értéke a házasságnak, a média azt sulykolja az emberekbe, hogy minek kellene összefogni és közösen megoldani a problémákat, inkább váljatok el, egyszerűbb, nem kell egymással kommunikálni, mert azt majd elintézi a bíró és az ügyvéd.