"A házassággal lesz teljes egy család. " Mit gondoltok erről?

10:37 vagyok

Azért lettem lepontozva, mert....

Miért is? Írtam valami bántót? Nem kell egyetérteni, de nem hiszem, hogy ennyire haszontalan lenne a válaszom!

10:58-as én sem értem. Teljesen helytálló a válaszod!

Én is ezt szeretném, h egyszer így érezzen egy pasi irántam!

23/N

Én személy szerint úgy gondolom, hogy párkapcsolatok jönnek-mennek, de a házasság az egy és örök. Nem hiszek a válásban. Nekem attól másabb a házasság, hogy megfogadom, hogy kitartok! Olyan, mint egy beavatási szertartás. Megígérem, hogy innentől minden körülményben VELE!

A párkapcsolat remény, a házasság eskü! Ha ezt a két szót nézed (remény és eskü) nem érzed a különbséget? Én igen.

Bocsánat, ha valakinek ez bántó, de szerintem ez így van rendjén.

24N

Ne foglalkozz vele, én is úgy gondolom, ahogy te és én is le lettem pontozva.

Mit gondoltok erről? kérdésre elmondtam a gondolataimat

Én sem értek egyet ezzel.

Elhiszem, hogy valaki ölni tud azért, hogy valaki elvegye. Elhiszem azt is, hogy van akinek nem fontos és házasság nélkül is képes boldogan, teljes életet élni.

Nálunk van egy közös gyerek. Nem volt tervezve, jött, megtartottuk, imádjuk. De én nem szeretnék házasságot. És hogy miért? Mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy én ezzel a férfival örökre boldog lehetek. Ilyen is van.

De nem mindenki érez így aki nem pártol a házasság mellett.

Olyan sokan vagyunk, a világ nem csak fekete és fehér. Ezt sokan miért nem látják?

13: Van, akinek a párkapcsolata nem remény, hanem bizonyosság. De ez nyilván attól is függhet, milyen az a kapcsolat. Meg az egyének hozzáállásától is. Van, akinek nem kell eskü azért, hogy bízzon a bizonyosságban. Van, akinek meg igen.

Akad olyan is, aki nem házasodik, mert tényleg bizonytalan. Szerintem ők azok, akik kifejezetten házasságpártiak, csak épp nem biztosak a párkapcsolatukban.

ez már a sokadik egyforma kérdés, néhány napon belül...

Tök mindegy ahogy neked jól esik...

Mindenki máshogy gondolkodik, ha feleség és férj akarsz lenni akkor megházasodsz ha nem meg nem...akkor élettárs vagy ennyi..

szerintem mindenki érzi a különbséget a szavak mögött én most élettárs vagyok nemsokára feleség leszek és már várom, hogy azt mondhassam ő a férjem nem pedig az élettársam vagy a párom...

ennyi...

"Amikor összeházasodunk, mindenki kérdezte, hogy milyen házasnak lenni, én meg minden alkalommal bután néztem, hogy pont olyan, mint nem házasnak."

Nem kötekedésből, nyilván mindenki másképp éli meg, de nekem más volt. Persze minden ugyan olyan volt az esküvő után is, de az érzés, teljesen más. Mindenkinek áradoztam hogy milyen pluszt ad ez, de igazán jól megfogalmazni hogy mi is ez a kis plusz nem tudnám.

Ha két ember szereti egymást papír ide vagy oda, élhetnek boldogan.

Mi nem az esküdözés miatt döntöttünk a házasság mellett, nekem ezekre a szavakra nincs szükségem, és a papírra sem. Nekünk már a lánykérés is úgy történt hogy megbeszéltük, és az esküvő előtt is tisztáztuk, hogy semmilyen körülmények között nem válunk, ha összeházasodunk, akkor ez véglegesíteni fogja a kapcsolatunkat, történjen bármi. Egy kis kapu maradt, és az az erőszak, ebben mindketten megegyeztünk, hogy ha ilyesmi történne akkor rövid úton vége a dalnak.

Szóval ez a végletesség nekem sokat számít, hogy nem lesz olyan hogy kiszeretek belőled, már nem kívánlak... stb. (sok indokot hallottam már miért válnak el egymástól emberek), ha boldogtalanul is, de míg élünk bizony össze leszünk kötve, és ha tetszik, ha nem, nincs menekvés, meg kell majd oldani mindent amit hoz az élet. Mert szerintem ezt jelenti a jóban-rosszban. Voltunk már boldogok, most is azok vagyunk, tehát képesek vagyunk egymást nagyon szeretni, egymás hibáiról is tudunk, (esküvő előtt 2évig együtt éltünk), ezeket a hibákat el is fogadjuk, nem igazán érhet meglepetés. Ha a dolgok megváltoznak, akkor az a mi hibánk! Mert valami felett elsiklottunk, nem beszéltük meg, elhanyagoltuk egymást...stb.

Nekem nagyon rossz véleményem/tapasztalatom van arról, hogy milyen az ha a gyerekre úgy tekintenek mint kapocsra, láncra, ami összeköti a párt. Esetleg ha jó a kapcsolat akkor nincs ezzel gond, de előfordul hogy nem, sajnos én egy ilyen családban nőttem fel, és higgyétek el, nem jó úgy felnőni hogy tudod te vagy a szüleid boldogságának a gátja, mert ha te nem lennél, akkor már ők rég mással lennének boldogok. Ehelyett megy a nyűglődés, a veszekedés, és közbe meg akármennyire nem akarják éreztetni, nem lehet eltitkolni hogy miattad (a gyerek) miatt van az egész.

Meg sem próbálták helyrehozni a dolgokat, mert csak lebegett a szemük előtt hogy ha én felnövök, ez a bizonyos lánc elszakad és mehet mindenki amerre lát, és így is lett. Ha a házasságukat tekintették volna kapocsnak és megpróbálják mindketten (tőlem függetlenül) megmenteni a kapcsolatukat, még mindig együtt lennének...

#18

Vannak szentimentális emberek. Tudjuk, hogy nem a papír tart össze minket, tudjuk, hogy a házasságkötést követő nap ugyanaz, mint az előtte lévő, de valahogy mégsem.

".... ezután már a szálloda portán kiderül, hogy enyém vagy s nem vagy már egyedül"

16-os! Nyilván vannak, akik másképp gondolkodnak, hiszen senki sem egyforma. De mivel a kérdésben az szerepet, hogy ÉN(!) mit gondolok erről, így a SAJÁT véleményem fejtettem ki. És akármennyien gondolják másképp, én így gondolkodom erről. Ha úgy tetszik, régimódi vagyok, de ez van. :)

24N