Hogyan lehet tapintatosan és udvariasan visszautasítani egy esküvői meghívást (közeli családtag, unokatestvér nősül) anélkül, hogy megbántanám? (A családban ún. "kibékíthetetlen ellentét van" évek óta közte+a fél család között édesanyám felé).

Mond azt neki:Megkérdeztem a főnökömet, és nem engedi, hogy szabadságra menjek aznap...az a szemétláda...

Vagy: A barátom befizetett egy nyaralásra, de sajnos abban az időpontban van, mint az esküvőd...

Több nem jut eszembe, de ha nem is mész el, mindenképpen illik valamilyen ajándékot küldeni!

Ha írásbann jobb vagy, akkor rokonlelkek vagyunk. :)

Olyan dolgot kérdezel, amire nincs olyan válasz, hogy ne sérts meg valakit. Tapintatosan akarsz elintézni valamit, ami a réges-régi sérelmek miatt így is, úgy is biztosan cirkuszt fog kelteni, durva érzelmeket felszaggatni mindkét félben, és tutira biztos a hiszti meg a sértődés.

A másik: miért nem mégy el te? Mi közöd van neked ahhoz, hogy édesanyád kivel veszett össze?

Nálunk a keresztanyám és a drágalátos szüleim között volt valami évezredes sérelem, amit leginkább anyám akart életben tartani.

A keresztanyámat szeretem, anyámat nem. Okkal.

Nem adok igazat egyik félnek sem aban a piszlicséré ügyben, amit ürügyül használtak fel arra, hogy egymástól távol legyenek (valójában az igazi indok egészen más, de az nem publikus), de én párommal együtt ott voltam az esküvőn, a lagziban is. Mi külön kaptunk meghívót, merthogy külön is éltem a családomtól, és elmúltam harminc.

Én találkozni akartam a nagynémémmel, a rokonaimmal és ott akartam lenni a kereszttesóm nagy napján.

Rettenetes lelki terrort akasztottak le a szüleim, de nem érdekelt. Ők úgy döntöttek, hogy nem mennek el, én viszont úgy, hogy igen. Merthogy nem vagyunk összekötve: önálló felnőtt ember vagyok, saját döntéssel, akarattal.

Ha úgy döntesz, hogy visszautasítod a meghívót, akkor tedd minél egyszerűbben és egynesen. Nem kell magyarázkodni, mert az csak olaj a tűzre! Ha te meghívott vagy valahova és nem mégy el, nem kell megmagyaráznod, hogy miért nem mentél el. Elég, ha mondasz egy apró közhelyet, ha már annyira faggatnak. Más dolgod van, más programod van, máshova hívtak (és még véltelenül se mondj nekeket, ne keverj bele másokat ebbe), nem érsz rá.

Ez az én véleményem: kibékíthetetetlen ellentétek nincsenek, csak buta sértődések és mesterségesen életben tartott, réges-régen feledni kéne problémák. Túl rövid az élet ahhoz, hogy egy életre "örihariban" legyünk valakivel.

Mások öriharija nem szabad, hogy kihasson harmadik személyre és az belevonódjon. Tehát neked nincs közöd ahhoz, hogy a szüleid min vesztek össze kivel. Az az ő dolguk.