Egy év után házasság, lagzi nélkül. Te mit szólnál hozzá, ha a családban ilyen történne?

Én Veled értek egyet.

Mi is párommal a kezdetektől fogva tudjuk hogy együtt akarjuk leélni az életünket, de minket is ugyanezzel piszkálgatnak, hogy mire föl?

Nincs rendes anyagi háttér (együtt lakunk, de a szülimnél), párom nemrégiben diplomázott le, még nincs egy éve hogy elkezdett dolgozni, én meg még egyetemen tanulok.

Én ugyan nem akarok kifejezetten csendesen házasodni (csak nagyonszűk családi kör), de egyelőre erre sincs lehetőség sajnos.

Én a helyedben vállalnám a háborgást, hiszen a Ti életetek, Nektek kell döntenetek erről.

Ha Nektek nem olyan fontos, akkor senkinek sincs joga beleszólni, Ti hogy akarjátok.

Én így gondolom.

Ha párommal már meglennének a lehetőségek, összeházasodtunk volna, akárki akármit mond.

A másik meg kit érdekel? Ha igazán fontosak vagytok egymásnak a családban, nem ezen múlik majd az otthoni béke és szeretet :)

21/L

nekem erről az a véleményem, hogy ahhoz,hogy együtt legyetek,nem kell házasság, az csak egy papír, egy jogi kötelék... attól a kapcsolat érzelmileg jottányival nem lesz erősebb

de ha meg akartok házasodni,és a rokonok ilyen faksznisak, akkor én elvonulnék a világ elől és egy kis vidéki faluban,ahol normális a pap megesküdnék.

a rokonságnak meg majd leesik,amikor meglátják a gyürüt a kezeteken...akkor meg mondjátok, hogy szükkörü volt, nem akartátok nagydobra verni...mert hülyeségnek tartjátok erre szórni a pénzt(ha ugyanis nagydobra veritek,akkor a fél várost, falut meg kell hívni,a másik fele a falunak meg besértődik vérig, ezért inkább úgy gondoltátok, hogy senkit.Pont.Két-három hétig háborognak, akár 2-3 hónapig is, oszt jóccakát.Jónapot. El van felejtve az egész.

A helyetekben én magasról tojnék mindenki véleményére. Házasodjatok úgy, ahogy szeretnétek, ezen semmi sem fog múlni a jövőben.

Legyetek boldogok :)

Nekünk is ilyen volt. EGyik reggel jött az ötlet, hogy házasodjunk össze, megkávéztunk, bementünk időpontot kérni meg tájékozódni. Én is utálom a nagy felhajtást, ezért szóba se jöhetett nagy lagzi, illetve én a pénzt is sajnáltam rá.

Szüleimnek szóltunk, mert apám évek óta rá volt izgulva, hogy a pici lánya ha majd férjhez megy... oltári botrány lett volna, ha titokban csináljuk. Végül annyit módosítottunk, hogy a szűk család jöhetett (szüleim, férjem szülei, nővére, nővér családja, nagymama, ennyi). Mondtam, hogy itt a vége, unokatestvéreket és egyebet nem hívunk meg, mert akkor nincs megállás. Velük beszéltem, elmondtam, hogy mi a szitu, nem ellenük van, csak szűk családnál húztunk határt. Megértették, sok boldogságot kívántak, kaptam tőlük egy-két jelképes, vicces ajándékot (vicces könyvecskék a házasságról, ostor, stb :)).

A két legjobb barátomat még bele tudta suvasztani a meghívottak közé, mert az egyik a tanúm lett, a másik meg a tanú tolmácsa, mert ő külföldi volt és nem beszélt magyarul.

15 perc volt az esküvő, utána össznépi kajálás egy étteremben (ezt a szülők állták, mert ragaszkodtak hozzá, bár mi is simán ki tudtuk volna fizetni).

Anyósom részéről volt némi próbálkozás, de elvicelődtem és megunta a noszogatást :)

Illetve apám erősködött, hogy nagy lagzi, de a "mi napunk, hadd legyen úgy, ahogy MI jól érezzük magunkat" érv előtt meghajolt. Cserébe megkértem, hogy mondjon köszöntőt az étteremben (30 évig dolgozott olyan munkakörben, ahol nagyközönségnek kellett beszédeket tartania, úgyhogy volt gyakorlata :)), aminek nagyon örült.

A tanúm hazájába mentünk nászútra, ott az ő családja "trükközött" velünk, mert megkértük őket, hogy foglaljanak szállást, de elsumákolták és kész tények elé lettünk állítva: náluk fogunk lakni, amíg ott vagyunk. Szabit vettek ki, körbevittek az országban, felejthetetlen élmény volt, főleg, hogy a családdal élhettünk két hétig. Azóta is jó visszagondolni rá.

Tágabb család nem szólt semmit, sokan felhívtak gratulálni, főleg a rokonság (egy részük 150 fős faluban él), nem volt neheztelés. Pedig sokuk esküvőjén ott voltunk, de teljes mértékben megértették a szitut, senki nem problémázott.

Ja, az étterembe a kutyám is bejöhetett, apám elintézte, hogy teljes legyen a család :) A házasságkötő terembe nem mertük bevinni, mert nem engedték, illetve ha nagyon megilletődik idegen helyen, néha aknásítja a szőnyeget...