Fog így működni a házasságunk?

Az első válaszoló biztos nagyon okos és tapasztalt ilyen téren ,vagyis nagyon tudja, hogy itt ebben az országban milyen kib@szott egyszerű előbb gondolkodni, aztán gyereket csinálni. Csak az a baj, hogy ha mindenki ilyen okos lenne, akkor már kihalt volna az ország, mert ennyi erővel senki nem merne gyereket vállalni.

Én meg úgy vagyok, hogy le a kalappal aki vállalja, mert épp annyi fájdalommal jár, mint örömmel, mivel nem egyszerű egyszerre megélni és egyszerre gyereket is nevelni. Valahogy nem úgy érzem, hogy ez a kormány azon volna, hogy minél többen vállaljanak szívesen gyereket, sőt, inkább hátráltatva érzik magukat. Pedig ennek az ellenkezőjét hangoztatják, mégis egyre többen kényszerülnek külföldi munkára és nem örömükben. Senki, de senki nem hagyja el szívesen a családját.

Én nem biztatlak, hogy próbáljátok meg. Mi is már így vajúdunk sok éve, de a férjem sem képes magamra hagyni. Talán kicsit önző vagyok, mert nem is biztatom arra, hogy menjen nyugodtan, nem lesz semmi baj. De ahogy halmozódnak a problémák, egyre inkább átgondolom, hogy hogyan bírnám, mert attól félek, előbb-utóbb szükséges lesz meglépni ezt.

A sógornőm férje is kint dolgozik, ő is max havonta egyszer jár haza és ott a 1,5 éves kislányuk. Úgy látom a sógornőm kezd behülyülni. Bocs az őszinteségemért, de erre voltál kíváncsi: Nem egyszerű :-( Beszéljétek meg, hogy megpróbáljátok, ha nem megy, más nem vissza jön. Vagy első körben számoljatok újra, hogy hogyan lehet kijönni a mostani pénzből, min lehetne spórolni, stb. Hátha mégsem annyira fontos elmennie.

Fontos, hogy leszögezzétek azt, hogy ez csak egy állapot lesz, aminek vége, amikor befejezed az iskolát. Mennyi van még hátra? Szerintem ha tudjátok mindketten, hogy ez az állapot, és tudjátok, hogy te a gyerekkel utána fogtok menni, akkor hajrá.

Bár nálunk még nem volt gyerek, amikor hasonló helyzetbe kerültünk, de tudtuk, hogy amint lediplomázom, otthagyom a jólfizető állásom, és megyek utána. Így is lett. Mi is havonta találkoztunk 3-4napot, és kibírtuk. Minden nap beszéltünk, és egyáltalán nem hidegültünk el egymástól. De nagyon fontos, hogy ne lógjon a levegőben ez az egész, hanem szabjatok határt neki, mert így van mindkettőtöknek motiváció a kapcsolatotok fenntartásában. A nyelvet meg hamar meg fogod tanulni, és a családi óvoda, amit említett valaki, egyáltalán nem rossz ötlet. Hajrá! Én drukkolok nektek!