Van egy 2 éves kisfiunk, de a házasságunk romokban, már nem tiszteljük egymást, és a szeretet is fogy. Másnál volt ebből az állapotból kiút vagy váláshoz vezet elkerülhetetlenül?

Te élsz benne, te látod.Minek tesznek föl ilyen süket kérdéseket egyesek. Minden család más, milyen választ akarsz. Igen , szaladj válj el, és a gyermekednek lessz tíz apja. Mert, aki ide tesz föl ilyen kérdést részletek nélkül, az érdekes értelmi szinten állhat.

Kedves 10:26. Ezt így kellene tennie mindenkinek.

Helyzetfüggő, emberfüggő a dolog. Fél éves volt a gyermekünk mikor megmondtam a férjemnek, hogy nekem nagyon elegem van ebből, a fizetését sosem látom, őt sem sokat, a gyerekkel nem foglalkozik, velem nem törődik, és attól, hogy más városban dolgozik még néha haza is jöhetne (mindössze 22km-re volt tőlünk, nem Timbuktuban), megkérdezhetné néha, hogy van a kicsi, stb. Kiderült, ő ellenben úgy gondolta, hogy nagyon sokat tesz, és én háládatlan, elégedetlen vagyok, akinek csak a pénz számít. Hogy anyum vette már a pelenkát is, mert csak az én fizumból nem tudtam kijönni az nem volt lényeges. Akkor azt mondtam, inkább most váljunk el, mint mikor nagyobb lesz a babuc, és több mindent felfog belőle, és úgy is lett. Most nyugodt vagyok, nem idegeskedem és aggódom olyan dolgok miatt, amit úgy sem tudok befolyásolni (mint az, hogy mire költi a pénzt, ami közös kéne legyen, meg hogy fizette vagy sem a számlát, amire azt mondta, hogy fizette), a kicsim nem is érzett belőle semmit, hisz úgysem nagyon látta az apját, nem is ismerte meg, és lassanként rendeződök anyagilag is. Nekem megváltás volt elválni, de legalább egy tisztázó beszélgetést megér a dolog, akkor fogod tudni, hogy van esély, hogy jobb legyen, vagy nincs.