Hogyan lehet szépen a násznép tudtára adni h nem ajándékot szeretnénk hanem inkább pénzt?

Hát én nem tudom ki hogy van vele, de én mindkét oldalról tudok nyilatkozni.

Ha mi vagyunk a vendégek, van annyi eszünk, hogy akik már ezer éve együtt élnek, azoknak inkább borítékot adunk, mert már nyilván megvettek maguknak mindent, ha meg nagyobb dologról van szó, akkor azt az örömszülők intézik úgyis. Mifelénk legalábbis.

A másik részről pedig nálunk -nem tudom, hogy csináljuk- de olyan nagyon fogyóeszköz minden háztartási eszköz, hogy gyakran viccelődünk azon, hogy kéne már egy lagzi, mert lassan egy ép tányér se marad a lakásban, a kávéfőzőnk is az utolsókat rúgja, meg már egy porszívót is sikerült "elfogyasztanunk".

Bárki összeházasodhat, de szerintem extra igényei annak legyenek, aki megteremti az anyagi feltételeit ennek, a házasságban úgysem ez az egy nap számít.

Nem arról van szó, hogy ne engednétek be azt, aki nem hoz pénzt, hanem hogy nekem milyen érzéseim lennének, ha kézhez kapnék egy cetlit amin az áll, hogy fizessek. Ha nem fizetek, udvariatlan vagyok, ha nem megyek el, szintén, viszont ha elmegyek, akkor rosszul érzem magam, mert nem tudom eldönteni, hogy őszinte-e a meghívás, vagy csak hiányzott az anyagi fedezet és szükséges rosszként elviselnek.

A mi meghívónk végén ez állt:

"Ajándékon ne törd fejed,

háztartásunk régen teljes.

Ágynemű vagy edény helyett,

jobban jönne néhány bankjegy!"

Akik udvariatlannak tartják a cetlit vagy azt, hogy ilyesmit írunk rá a meghívóra, ők férjnél vannak már, volt már lagzijuk?

A meghívók átadásánál az első kérdése az embereknek, hogy mit szeretnétek?

Abszolút nem tolakodó vagy bunkó, aki ezt szépen finoman ráírja, vagy éppen közli a rokonokkal.

Na most: hha 25 személyre számolunk, akkor abból kb. 8 (4-4 mindkettőtök részéről) valószínűleg a szűk család tagja - akik tudják, hogy megvan mindenetek, tehát értelemszerűen pénzt fognak adni.

A fennmaradó 17 személy jó esetben párokat jelent - de számoljunk csak 5 párt, akik ugye páronként 1 ajándékot hoznak. Marad 7 egyedülálló ember, akik fejenként 1-1 ajándékot hoznak. (egyébként feltételezhetően a 17 személy többsége barát, akik szintén tudják, mire van szükségetek)

Most őszintén: szerinted mekkora az esélye, hogy 6 ebédlőkészletet, 4 mikrót, 3 porszívót vagy 9 padlóvázát6éjjelilámpát kapj??

Főleg, hogy a vendégek sem hülyék, egymás közt is megbeszélik ki mit vesz.

Egyébként Alexandra, igen és igen. Csak ahogy említetted, személyesen úgyis megbeszélitek az ajándék kérdést, szájhagyomány útján terjed, nem levelet küldesz azzal, hogy "pénzt hozzatok". Ha meg úgy is megbeszéled, akkor minek ilyen béna verssel, (ne haragudj, a tietek se rímelt normálisan sem) elrontani a meghívót? Nem fogyatékosak a vendégek, hogy ha valamit megbeszéltek, akkor írásba is kelljen adni, hogy tudod pééénzzzz.

Nem értek veled egyet.

Ugyanis számomra sokkal kellemetlenebb az, ha személyesen megkérdezik, hogy milyen ajándékot szeretnétek?

Akkor ott mondom, hogy pénzt.

Sokkal tapintatosabb így megfogalmazni.

Egyébként nem tudom miért ne lenne jó ez a versike, rímel is, semmi kifogás ellene, mindenkinek nagyon tetszett.

Arról nem beszélve, hogy bizony vannak rokonok is, akik esetleg messzebb laknak és nem biztos, hogy személyesen el tudják vinni nekik a meghívókat, így marad a posta. Velük is sokkal jobb így közölni.

Mindenkinek más tetszik. Egyébként ezt a lepontozást sem értem, hiszen itt nem a lájk gombot kell használni, hogy tetszik vagy nem, ez nem erről szól. Úgy látszik egyesek ennek a lényegét sem értik, mint ahogy a kérdés lényegét sem...

válasz M.-H. Alexandrának

Igen, férjnél vagyok.

Igen, volt lagzim.

Igen, sokan megkérdezték, hogy mit kérünk ajándékba.

És tudod, hogy mit feleltünk?! Azt, hogy a jelenlétüket. Azt kérjük, hogy velünk legyenek a nagy napon, mert nekünk ez fontos.

Aki tovább erősködött, annak azt mondtuk, hogy hozzon azt ajándékba, amit nekünk szánt.

És elhiheted, nem vagyunk gazdagok, de soha nem jelentem/jelenteném ki, hogy mit kérek AJÁNDÉKBA. Ennél illemtudóbbra neveltek.

Kapjam azt, amit nekem szánnak, és kész.

Képzeld, van olyan barátunk, aki festő, és egy képét hozta.

Rossz anyagi körülmények között él, és ha pénzt kértünk volna, valószínűleg nehezére esett volna leperkálni egy illedelmes összeget.

Gondolod, hogy nekünk égető szükségünk volt egy festményre? Igazság szerint nem, biztos nem vettem volna magamnak. De így egy szép emlék tőle, és kicsit sem érzem feleslegesnek.

Mivel mindenki tetszik-nem tetszik értelemben pontoz, még ha nem is erre lett kitalálva, így ezen nem kellene fennakadni.

Azon meg nem csodálkozom, hogy senki sem kritizálta a verset, az utolsó sor nagyon nyakatekert, de eszembe sem jutna ilyesmi miatt szólni vagy megemlíteni, hogy szerintem kínos így pénzt kérni.