Érintetlenül szeretnék férjhez menni, anyám azonban nem ért egyet ezzel. Szerintetek?

Abban igazad van, hogy nem akarsz csak úgy ágyba bújni, hanem szerelem kell.

Amit nem tudsz: a kapcsolatokat tanulni kell, és elméletben nem lehet megtanulni, csak kapcsolatokon keresztül, amikor elköveted a saját hibáidat. Nagyon ritka az, amikor az ember elsőre megtalálja az igazit. Nagy ön- és társismeret kell hozzá (amit szintén tapasztalati úton lehet megtanulni), és nagyon tudni kell, hol a határ az "összecsiszolódás" és a teljes önfeláldozás között. Mert ha feladod önmagad, pont az veszik el belőled, ami miatt a másik beléd szeretett. Ha meg nem tudsz alkalmazkodni, állandó veszekedések várhatók. És persze az sem mindegy, hogy a párod mennyit tud a kapcsolatokról, és ő milyen "hibákat" követ el, akarva vagy akaratlanul elnyom téged, vagy ő adja fel magát.

Ezek után szinte törvényszerű, hogy az első kapcsolatból nem lesz házasság. Lehet komoly kapcsolat, de ritkán van belőle TARTÓS házasság. Mert gondolom, válni sem szeretnél (ami érthető).

Nagy kérdés, mikor zárod le a kapcsolatot. Temészetesen nem kell olyannal járnod, aki nem tetszik valamiért, de kell esélyt (időt!) adni arra, hogy megismerd a másikat. De az is lehet, hogy azért zárod le a kapcsolatokat, mert félsz attól, hogy csalódsz, és még mielőtt beleszeretnél az illetőbe, elmenekülsz. (Ez nem állítom, ez találgatás, neked kell átgondolni, mi a gond.)

A lényeget illetően anyukádnak igaza van, csak sajnos rosszul adja elő. Nem az a lényeg, hogy gyorsan összejőjj "bárkivel", hogy elmondhasd, hogy van komoly kapcsolatod, hanem az, hogy elkezdd tanulni a kapcsolatokat. Ha nem kezded el, behozhatatlan hátrányba kerülsz a többi nővel szemben, és minél idősebb leszel, annál nehezebb "normális" pasit találni, mert a családcentrikus, jószívű, hűséges, nem egoista pasik hamar elkelnek. 30-on túl társat találni szinte lehetetlen, és már sajnos gyanakvóak is az emberek, anélkül, hogy megismernének, megbélyegeznek: biztos defektes, hogy eddig senkinek sem kellett. Hiába tudod, hogy ez hülyeség, a szomorú valóság az, hogy a legtöbben előítéletesek.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kapcsolatok nagyon fontos része, hogy mindkét fél számára elegendő és kielégítő legyen a szex - ha házasság után derül ki, hogy nem így van, az elég gáz.)

Minden összevetve az én tanácsom, ha érdekel:

1. bátran vágj bele kapcsolatokba, legyél szerelmes

2. szerelemből veszítsd el, komoly kapcsolatba, de nem szabd feltételül az esküvőt

3. a kudarcokból, hibákból tanulj, és használd őket a következő komoly kapcsolatodban

A második 11:53-as válaszoló vagyok

Ajánlom ezt a korábbi kérdésemet a válaszokkal együtt. :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__szexualitas__17..

Gondolkozz el azon miért félsz a szexuálitástól,mert ha most így állsz a szexhez,a házasság után sem fogod tudni a férjedet kielégeni,mert ott is majd,kitalálsz más kifogásokat hogy ne kelljen szexelni.Neked a testi aktussal van bajod.

Anyukád meg nem akarja hogy vénylány vagy megcsalt elvált legyél.És ha a naszéjszakán kiderül hogy nem jó a szex akkor mit lépsz,nem csinálod többé,férjed meg maszturbáljon?

10 éve élek kapcsolatban de a szex alap köztünk,persze nem az első randin feküdtünk össze.De nem érzem magam rossznak mert élvezem a szexet,és a páromnak örömet okozok.

29N

Nem tudom, beszélgettél-e erről igazán őszintén olyan emberrel, aki így ment férjhez.

Nagymamám esetét tudom: ő jó katolikus módjára a nászéjszakán veszítette el a szüzességét. Hamar kiderült, hogy egyszerűen frigid. A férjének azonban viszonylag nagy étvágya volt. Imádták egymást, és ez komoly gondot okozott: a férje szerette volna, ha ő élvezi a szexet, de ő nem tudta. Negyven évig, a férje haláláig színlelt.

Ő is csak egyet mondott: muszáj a házasság előtt szexelni. Hogy tudjátok, milyen.

Könnyen lehet, hogy anyukád is hasonló helyzetben van, csak nem mondta el. Érdemes az idősebbekre, tapasztaltabbakra hallgatni, ők ugyanis tudnak olyasmit, amit te - tapasztalat hiányában - nem.

Nem azt mondom, hogy szükségszerűen rossz lesz az a házasság, ahol az esküvő után feküsznek le az emberek. De nincs rá garancia, hogy jó.

A másik: a legtöbb lánynak eleve szerelem kell ahhoz, hogy egyáltalán járjon egy fiúval. Akivel ez nincs meg, azzal nem érdemes járni sem.

teljes mértékben egyetértek az utolsó válaszolóval.

18L

11:59-re

Már meg ne haragudj, de miért lenne igaza? Azért, mert te olyannal feküdtél le, akivel valójában nem akartál, meg nem volt szikra, az nem azt igazolja, hogy szűzen kell férjhez menni.

Amúgy a kérdező kérdezte az emberek véleményét, mi elmondtuk, ő meg magyarázkodik. Ő eldöntötte, mit akar, akkor meg ne kérdezzen, ha úgyis csak beleköt a válaszokba.

Amúgy tényleg érdekelne, hogy mit kell ezen a szüzességen túlmisztifikálni. 3-4 hónap kevés, ennyi idősen? Mire? Nem az élettörténetét akarom megismerni, mielőtt lefekszek vele. Ráadásul ha valaki ennyi idő alatt nem lesz szerelmes, később sem lesz az. Márpedig szerinted csak szerelmesen van értelme a szexnek.

A te dolgod, de gondold meg, mit csinálsz.

A barátnőd, akire több, mint egy éve várt a barátja, honnan tudja, hogy a srác nem csalta meg? Én is hallottam ilyen sztorit, de persze kiderült, hogy a pasi igenis félrement. Nagyon naiv vagy még.