Vissza "kell" adni a pénzt mindenképp?

20:08-as! :)

Lenne még egy-két kérdésem és talán megérted a hozzáállásomat, illetve én is közelebb kerülök a Te álláspontodhoz:

1. Tegyük fel a munkahelyeden azt mondja a főnököd (aki imádja az olyan embereket akik szeretnek szívességet tenni, mint Te:) és pont ezért is vettek fel téged ), hogy pl nevezzünk most Gina-nak: "Kedves Gina, megtenné hogy ma bent marad este 7-ig?" (persze bájvigyorral a képén)

A szitú: a munkaidőd 4-ig szól, tudod jól, hogy a főnököd nem fogja kifizetni a túlórádat és nem is csúszhatod le. Tegyük fel azzal is tisztában vagy, hogy ezt még a munka törvénykönyve szerint sem teheti meg (mert előtte 3 nappal írásban kell elrendelni). Továbbá 5-kor kezdődik a táncórád ( vagy teszem azt angol nyelven tanulsz akkor a nyelvórád) amin szintén nem tudsz részt venni és nem is tudod visszaigényelni az árát, mert kifizetted. A pároddal úgy beszéltétek meg hogy 5,45-kor találkoztok egy mozi előtt mert 6-kor kezdődik a film. Mit teszel? Maradsz és segítesz, miközben magadat és a párodat fosztod meg azoktól a dolgoktól amiket szeretsz csinálni, vagy beolvasol a főnöknek?

Ne vedd zokon de most ez engem komolyan érdekel!

És tegyük fel a főnököd ezt veled havonta 20 alkalomból 15x eljátssza? Szó nélkül tűrőd vagy betelik a pohár és azt mondod, hogy fizesse ki a túlórákat vagy inkább zokszó nélkül kilépsz.

2. A másik kérdésem is hasonló lenne:

Teszem azt a munkahelyeden segítesz egy kollégádnak - szívességből és nem vársz érte semmit sem cserébe - és megcsinálsz egy teljes projektet az ő neve alatt. (munkaidő végén még arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy "köszönömöt" odavágjon). Másnap a főnöke mindenki előtt megdicséri a kollégádat az a bizonyos projekt miatt. Ő büszkén feláll, mindenki tapsol és persze hallgat arról, hogy valójában Te csináltad meg az ő munkáját. Az ünneplés közben a főnököd a kollégádat előlépteti, +50%-os fizetésemeléssel, külön irodával ...stb. Majd odalép hozzád a főnököd és azt mondja: "na kedves "Gina" látja, így kell ezt csinálni." Majd pár nap múlva a kollégád fenyegetve érzi magát (mivel attól tart hogy beköpöd), és úgy bemószerol egy mondvacsinált ügy miatt hogy kivágnak a munkahelyedről. Ilyenkor mit teszel?

Még egyszer leírom, hogy tényleg érdekel hogy ilyen esetekben is képes vagy magadat a háttérbe visszaszorítva mindenkin segíteni, vagy azért nálad is vannak határok?

Ott tévedsz, hogy a főnököm és a kollégám NEM A BARÁTOM, NEM A CSALÁDOM!!!

a főnököm utasítására bennmaradnék, és rövid úton munkát váltanék. A kollégának egyszer segítenék, utána xarnék rá. De ismétlem, ők nem barátok, nem családtagok.

A legtöbb embernek a barátok és a családtagok külön kategória, akiknek több mindent megtesz, több mindent eltűr, akikkel szemben önzetlen, és segítőkész.

a sikeres és boldog élet titka, hogy különbséget kell tenni helyzetek, emberek között. Nem ugyanúgy bánok egy főnökkel, egy kollégával, a barátommal, a férjemmel, az apámmal. Sokmindent eltűrök az apámnak, amit pl. a férjemnek nem. De van, amit meg neki tűrök el, és a szüleimnek nem.

Az élet attól szép, hogy nem vehetsz mindent egy kalap alá és nem húzhatod rá mindenre ugyanazt a sablont.

igy nem írhatod le, hogy éppúgy önzetlenül viselkedsz a kollégáddal, mint a legjobb barátaiddal. Arról nem is beszélve, hogy külön kiemeltem, hogy úgy vállalok be önzetlenül és viszonzást nem várva szívességet, hogy engem lényegi kár nem ér. (Ha az én ötletem miatt előléptetik a kollégát, akkor az károkozás. És azért ezt előre fel lehet mérni, hogy az adott dolog mennyire fontos, mennyire kíván egyedi és kreatív megoldást, ami miatt várható egy ilyen előrelépés.) pl. ha van pénzem, és megkér, hogy vigyem el őt és a macskáját kocsival állatorvoshoz, és nem okoz anyagi gondot a benzin, és időben is, energiában is megengedhetem magamnak (nincs más halaszthatatlan elfoglaltságom, nem vagyok beteg vagy olyan fáradt, ami lehetetlenné tenné a vezetést, stb.), akkor segítek neki és elviszem. Ha azonban nem tudom megoldani (a fent említett okok miatt), akkor megmondom őszintén, és kimentem magam. Ha elviszem, akkor nem várom hogy kifizesse, vagy hogy legközelebb ő ugorjon a nemlétező kocsijával miattam, vagy taxival, vagy mittom. Nem ezért csinálom. hanem azért, hogy lássam, hogy megnyugszik, hogy tudjam, hogy ő és az állat is egészségben, épségben hazaértek, hogy az állatot ellátták, hogy megvigasztaljam, ha szüksége van rá, stb. nekem ezek többet érnek, és jobb, hogy nem kell azon rágnom magam utána egész nap, vagy éjjel, vagy másnap, hogy vajon mi van velük, hogy alakult az ügy, alakult volna másképp ha én segítek, haragszik-e rám, stb.

Az ő és az én lelki nyugalmam, ha amúgy nincs komoly okom elutasítani a kérést, akkor megér ennyit.

talán igy érzékletesebb volt a dolog.

A válasz írója 70%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 20:42

Isten az atyám, hogy ilyen rosszindulatú, haszonleső embert még nem láttam...(najó..hazudtam...hogyne láttam volna, mikor tele van az ilyennel a kedves országunk:))

nem igazán lennék a barátod...abban egyetértek, hogy nem hagyom magam kihasználni, de ha a legjobb bnőm meghívna a lagzijába és én adnék neki x összeget..majd én meghívnám őt az enyémbe, és pl ugyanolyan szituba lenne, mint a kérdező, ezerszázalék, hogy nem várnék egy fityinget se...(igaz, az én álláspontom az, hogy nem is várok el amúgy se "belépőt" majd az esküvőmre...csak legyenek ott azok, akik fontosak...)

neked kérlek nincsenek igazi barátaid...ott nincsenek elvárások, hanem a természetes az hogy adok...mindkét részről...(maximum itt lehet előhozni azt, hogy fiftiii-fiftiiii...de mivel ez természetes és önkéntes, nem elvárásokon alapul...)

gratulálok...