4 éve vagyunk együtt a párommal. Még nem jegyzett el, vajon azért, mert nem velem tervezi az életét? 22/L

Egyébként a kérdező nem rohan 22 évesen, hanem érthető okokból előre szeretne haladni a kapcsolatàban/ tudni szeretné merre tart, hogy a pasi csak a fiatal éveit húzza, vagy sem. Ehhez pedig joga van , hogy tudja.

Pl amúgy ezért se értem hogy nem képesek ezt évek óta megbeszélni ŐSZINTÉN. Vagy minek van együtt 2 ember évekig, ha az a kapcsolat egyik/ màsik fél szàmàra nem halad sehovà, nincs jövője. Màrpedig, ha a hàzassàg fontos valamelyiknek, akkor időpazarlàs évekig olyannal lenni aki ezt soha nem akarja meglépni mert pl neki màsok az igényei- elég neki egy baràtnő/ pasi, ès nem akar hivatalos kapcsolatot. Inkàbb most derüljön ki ( màr rég ki kellett volna) ha a pasitól ilyenre nem szàmíthat, mintsem még 5-8 x évet vàrjon a nagy semmire, elmenjen a fiatalsàga, stb...30 utàn màr nem olyan könnyű pàrt talàlni. A normàlisak legnagyobb része foglalt, hàzas, a maradék többsége elvàlt, megkeseredett, frusztràlt, csalódott, gyerekes stb...

Egy kapcsolat minősége tényleg nem attól függ, hogy együtt laktok-e, vagy hogy mennyi ideje vagytok együtt.

Van olyan, hogy két ember évekig együtt él nyugodtan, majd beüt egy olyan krízishelyzet, amit nem tudnak megoldani. Tudjátok, itt rendkívüli eseményekre gondolok, nem olyanokra, hogy tudunk-e veszekedés nélkül közös háztartásban lenni.

Ugyanez a 4 évvel: lehet, hogy nem sok idő, de nem olyat ismerek, aki 20+ év házasság után vált. Ez ugyanolyan, minthogy én már 8 évesen megtapasztaltam, milyen elveszíteni egy szeretett személyt, családtagot, míg valakinek ez a pillanat 25-30 évesen jön el, és nem tudja kezelni az új, szomorú helyzetet. Szerintem egy párkapcsolatban is simán előfordulhat, hogy egyes párok már 2-3 éven belül olyan próbatételek elé kerülnek, amelyekről mások a kapcsolat első 10 évében még csak nem is hallanak.

Én mondhatni, együtt éltem exemmel. Igen, vége lett, de egészen biztosan ez lett volna a vége a kapcsolatnak akkor is, ha sosem költözünk össze. Legfeljebb 3-4 hónappal lett volna akkor hosszabb a dolog, de az egyáltalán nem sok.

22/N

38-as, marha okos vagy, valóban.

Nem keféltünk, hanem BESZÉLGETTÜNKm, sokat... bocs, hogy a randik, meg ottalvások, együtt töltött hetek alatt nem derült ki, hogy az anyuka a nr 1., az ő szava szent, a barátoké szintúgy. Hogy ő amúgy minden 2. héten anyucinál dekkol napokat, hogy a barátai véleménye nélkül egyedül semmire nem képes.

És hogy hazudott abban is, hogy szűz, hogy volt már csaja.

Emellett úgy adta el magát, hogy ő mekkora önálló, aztán a lószart, egyedül semmiben nem tudott dönteni!

De neked lehet furcsak az, hogy a másik randi alatt megjátszik valamilyen szerepet, aztán mikor összeköltöztök, akkor derül ki hogy a felszín alatt egy cosmó szarság van.

A párom csaja meg hét év után jött rá hogy "élni akar". Már az esküvőt tervezgették, mikor a csaj lelépett a fenébe.

De te aztán nagyon okos és mindenttud vagy. Ja, nem, csak egy megmondóember :D

44. Az ilyen szarsàgokat ki lehet szűrni együttélés nélkül is, csak oda kellene figyelni a partnerre, nem elvakultan úszkàlni a lila ködben. Ennyi. Nem megmondóember az aki nyilvànvaló dolgokat közöl veled. Persze megértem hogy a fiúdat véded, de ettől még én csak az igazsàggal szembesítettelek. Egyszerűen a pasid balek volt és nem ismerte meg az exét eléggé. 7 év alatt se. Elcseszte. Ezek a tények. Nem kell rajta felhàborodni.

Képzeld, én is vàlasztottam màr rosszul, volt aki àt tudott verni ( mondjuk nem 7 évig, max pàr hónapig) de volt. Mégis képes vagyok beismerni, hogy én hibàztam. Megesik az ilyen , fura, hogy ennyire felhàborodtàl ezen.

46. A randizgatàs és a tényleges együttélés közt létezik àtmenet. Mondjak példàt?

2,5 hét ismerkedés, majd 2hét/ 3 randi, majd ezzel együtt 1 év pàrkapcsolat heti 4-5 nap folyamatos együttléttel iskola/ diàkmeló alatt. Ez messze nem randizgatàs de nem is együttélés. Bőven megismertük egymàst annyira, hogy a konkrét összeköltözés utàn semmi probléma ne legyen. Majd +6 hónap együttélés utàn megvolt az esküvő is. Majdnem 7 év telt el a kimondott igenek óta. Itt vagyunk, együtt, boldogan. Mert megismertük egymàst egy 1 éves de minőségi pàrkapcsolat alatt maradéktalanul. Innen az együttélés és a hàzassàg csak hab volt a tortàn.

Erre mondom azt, hogy kapcsolat és kapcsolat közt hatalmas különbségek lehetnek, és ostobasàg egyből elítélni valamit a részletek ismerete nélkül.

Fura mód nekünk mégis bevàlt a dolog. Meg màs pàroknak is akiket ismerek, vagy a férjem ismer.

Tudod, egymàs megismerése, őszinte kapcsolat..ilyenek. Ez azt is jelenti, hogy ha beszélgetünk valamiről akkor nincsenek tabuk, nincs hazudozàs, az igazi véleményét, gondolatait mondja el, nem azt amiről úgy gondolja hallani akarok mert be akar fűzni. Ugyanez fordítva.