4 éve vagyunk együtt a párommal. Még nem jegyzett el, vajon azért, mert nem velem tervezi az életét? 22/L

22 évesen hová akartok házasodni meg életet tervezni? Persze, lehet tervezni a közös életet aminél fel kell fogni néhány alap dolgot.

1. A megcsalás előbb vagy utóbb bekövetkezik valamelyik oldalról.

2. Lehet nem mindig lesz öröm és bódottá a közös élet és lesznek nagyon csúnya veszekedések.

3. Előbb vagy utóbb felbukkan egy harmadik fél aki olyat tud mutatni a másiknak amit mindig hiányolt a párjában.

Ha te úgy tervezel, hogy ezek valóban nagy eséllyel bekövetkeznek akár nálad, akár nála és ennek ellenére tudod kezelni a kialakult helyzetet (és ő is) akkor látok logikát abban, már most közös életre rendezkedjetek be.

Amíg viszont 1 megcsalás = kuka. 1 durva vaszekedés = kuka, 1 újabb és jobbnak tűnő parti komoly érdeklődése = kuka szinten mozognak az emberek addig hogyan is akarnak egy életre elköteleződni? Talán kiköltöztök kettesben egy lakatlan szigetre elzárva a civilizációtól örökre?

Ebben a "nagyon szerelmes vagyok és vele akarom leélni az életemet" kijelentésekben nem hiszek még 40 évesen sem, nemhogy 22 évesen. Majd 50 évesen pont úgy fogod látni a világot mint most...

#13

Tények és logika alapján mondom.

Szerinted a régebbi időkben hogyan rendezkedtek be egy életre és maradtak együtt? Úgy, hogy sokkal jobban lenyelték egymás hülyeségeit.

Van egy kollégám, kisebb nagyobb szünetekkel, de közel 50 éve együtt van a feleségével. Amíg külföldi utakon bonyolította az üzleteit vagy benne volt az éjszakában addig ő maga sem tagadja, de tömérdek mennyiségű nővel csalta meg. Elég tehetős is volt szóval mentek rá a csinos, fiatal, hasznot szimatoló lányok, ő pedig nem mondott ellent.

Régebben is elég sokat jártak a férfiak ide-oda más nőkhöz, de mégis a feleségükhöz mentek végül haza. Sőt, akkoriban a férfiak tehették volna meg, hogy egyből kidobják az asszonyt, ha a Julis fiatalabb és nagyobbak a mellei, de mégsem tették. Levarrták Julist majd haza az asszonyhoz.

Manapság ez már nem így működik. Mivel a csajok már nincsenek kényszerhelyzetben és a nők gyakran azonnal dobbantanak, ha nem minden úgy megy ahogy ők akarják, úgy minek elvenni egyet is? Hiszen eleve halálra van ítélve az egész. Most összeházasodtok, egy elég nagy összeget tennék rá, hogy 30-35 évesen mindkettőtöknek más párja lesz.

Annyira bírják osztani az észt, pedig szerintem mindenki fantáziál ilyesmiről 22 évesen. Tudom, mert annyi vagyok. Sőt, a legtöbb kislánynak már egészen kicsi korában eszébe jut, hogy milyen lesz, ha majd egyszer megkérik a kezét, és ő is hercegnő lehet egy napra. Nem hiszem el, hogy valaki ennyire ingerszegény életet él... Vagy nem tudom. Mindenki annyira a földön van két lábbal, hogy még csak nem is álmodozik erről?

Igen is, egy ilyen gesztus (és nem maga a gyűrű, hanem a gesztus) nagyon sokat jelent a kapcsolatnak, főleg egy nőnek, mert általában mi amúgy is érzelmesebbek vagyunk. Persze, vannak kivételek, de általában így van, és ez tény. Nem tudom, miért alakult így, de így alakult.

Egyébként kérdező, sokféle oka lehet. Van pénze, stabil állása? Nem lehet, hogy csak a megfelelő pillanatot akarja megteremteni erre? Biztos abban, hogy igent mondanál neki? Lehet, hogy ő is azt gondolja, hogy te nem vele tervezed az életet. Szerintem kommunikáljatok. Mi is mindent megbeszélünk a párommal, igaz így nem lehet meglepetés az lánykérés, főleg, hogy a gyűrűket is együtt néztük ki. :) De talán nem is baj, hogy nem meglepetés, mert az sem lehet jó, ha valakit váratlanul ér, mondjuk nagy nyilvánosság előtt, és még nincs rá készen, hogy igent mondjon. Én azt mondom, hogy ha tényleg olyan erős két embernek a kapcsolata, hogy érdemes legyen eljegyződni benne, akkor meg tudjátok beszélni még ezt a kényes témát is. Ami azért kényes, mert régimódi, maradi szokásokat cipelünk magunkkal, és sokakban még él a tévképzet, hogy nőként felhozni ezt a témát megalázó és ciki.

22/N

Komolyan kérdező, ennyire nehezedre esne erre az egyszerű kérdésre válaszolnod?

Együtt éltek? Igen vagy nem?

Miért vagy gyáva erre válaszolni?