Szülők, ti mit szólnátok, ha a (15-17) éves lányotokat eljegyezné a barátja?

Szerintem nyugodtan elfogadhatja a gyűrűt a lányod. Vegyétek úgy, hogy előbb megkapta a kísérőgyűrűt.

Én nem abban látom a problémát, amiben a többiek (terhesség, meg hogy tanulnia kellene). A probléma az esetleges csalódás feldolgozásával lesz.

A szakítás mindig benne van a pakliban, 16 évesen is és 26, 36... 56 évesen is. De 16 évesen még nincs kiforrott egyénisége (szerintem a 21 éves fiúnak se), változni fognak, és ha ezt a változást nem tudják tolerálni, az szakításhoz vezet majd. Ami nemcsak "természetes" ilyenkor, hanem még jó is, mert nem lehet leélni egy életet olyannal, akit nem tudsz elfogadni.

Viszont a 16-17-18-20 éves nagyon nehezen fogja tudni feldolgozni a kudarcot, meg azt, hogy a gyerekkori álmai nem teljesültek. Ebben a korban az együttjárást kell tanulni, ismerkedni, nem elkötelezni magát, mert egy elköteleződés felbontása ugyan jogi következményekkel nem jár, de lelkileg nagyon megterhelő lehet. Nem tudom, érted-e, mire gondolok. Bizonyos szempontból jó, hogy komolyan gondolják, az viszont nem jó, hogy ilyen fiatalon ilyen komolyan veszik.

Szerintem inkább ilyesmiről kellene beszélgetni velük, arról, hogy ha megváltoznak (ami törvényszerű), azt hogy tudják kezelni, és ha nem tudják, akkor hogy tudják elengedni egymást, hogy új lehetőséget kapjanak a boldogságra - de mással.

Az eljegyzés közel sem egyenlő a házassággal, elköltözéssel, gyerekkel, satöbbivel, amiket a kedves pénzét féltő emberke ír...Biztos magából, esetleg ha gyerekei vannak, azokból indul ki...nyilván a nevelés következtében ők otthagynák a családot az "ingyenélés" kedvéért...

Egyébként egyetértek azokkal, akik nem ellenzik a dolgot :)

Tudom, hogy a szülőkhöz szól a kérdés de kezdek én is hasonló cipőben járni:) csak nálam annyi a különbség, hogy a barátnőm 17éves én pedig 19 múltam. A jövőre nézve ugyanilyen terveim vannak mint ahogy kedves kérdező leírtad.

Viszont én majd 2 év múlva szeretném eljegyezni:) Nálunk is ez a helyzet, hogy minden jó és szép és nagyon szeretjük egymást:)

Inkább ezt a példát kellene követni a mai fiataloknak, amit a lányod és a barátja tervez és majd meg is valósít, mint hogy gátlástalanul minden héten mással érzelmek nélkül Szerelem nélkül!!! szexel orrba - szájba vagy éppen züllik bele az éjszakába. Elköteleződésről meg még 30 éves korában sem akar hallani.

Sok sikert nekik:)

Attól függ, egy 3 napja ismert "barát" komoly beszélgetést jelentene. Egy több éves kapcsolat esetén a legésszerübb hagyni, a tiltás csak hazugságokat eredményez. Az eljegyzés csak egy gesztus, egy jelképes dolog, az esküvöhöz meg már szülöi engedpely is kell.

Azt gondolom, hogy mások hibáiból senki sem tud igazán tanulni, csak a sajátjából tanulhat mindenki. Sokáig meg nem hiszem, hogy egy ilyen kapcsolat tarthat, ebben a korban a fiatalok rengeteget változnak.

13:42-es vagyok:

19 évesen jegyeztek el, 20 évesen mentem férjhez, most is együtt vagyunk. :-)

ismét 13:42-es

05-14 13:27-nak

Ha nem tudnád, akkor a pont ez a korosztály (15-17)az, aki eltávolodik az anyjától, ellenkezik, önállóságra akar törni. Megkérdezhetem, hogy milyen jogon vonsz felelösségre egy aggódó anyát? Tudtommal nem ö ragaszkodik az eljegyzéshez...Ajánlom, hogy olvass újra mindent.

... Elnézést mindenkitöl, hogy nem a témához írok, de elegem van abból, hogy minden válsznál van egy-két mindenlébenkanál egoista, aki mindig, mindent jobban tud, és ismeretlenül kritizál, sokszor nagyon bántó tud lenni. Még nekem is így elolvasva. Csak annyit szeretnék, hogy ha vki válaszol, akkor legyen már kicsit empatikus, vagy ne írjon semmit. Ugyanis itt mindig a kérdezö az, aki a legtöbbet tudja, pár mondatból ítélni meg nem lehet.

Az eljegyzést komoly dolognak tartom, de szülőként semmit sem lehet tenni, ha kislányunk úgy dönt, hogy "eljegyezteti " magát.

Régen volt...én 16,5 éves akaratos gimnazista lány voltam, ő 20 éves volt, s már dolgozott. Akkor nagyon szerelmesnek éreztem magam, s magánéletembe való beavatkozásnak minősítettem környezetem jóakaratu figyelmeztetését, hogy korai még, hogy lekössem magam.

18 évesen kierőszakoltam, hogy szüleim egyezzenek bele az eljegyzésünkbe. Fél évvel később visszaadtam a gyűrűt. Nem "harmadik" miatt, csak felébredtem.

Két évre rá férjhezmentem, kislányunk született, ma már büszke és boldog háromszoros nagymama vagyok.

Sok mindent másképp látok, mint annak idején. Gyakran találkozom a volt osztálytársaimmal,s nem régen döbbentem rá, hogy azzal, hogy már fiatalon lekötöttem magam, kimaradtam a bulikból, az idétlenkedésekből - mert azoknak akkor és ott volt az ideje.

Ön kicsit ellene vagyok. Ok, hogy jegyezzék el egymást, hadd örüljenek egymásnak, de lehet utána , mikor már csak nem érzik úgy hogy összetartoznak, nem mernék a szülőknek sem elmondani, hogy mégiscsak fel szeretnék bontani.

Több tényező áll a háta mögött, szerintem.