Nagyszülők! Meddig kíméltétek ki a lányotokat vagy menyeteket, akik " császárral" szülték meg az unokát?

Én ugyan nem vagyok nagyszülő, de tudom milyen egy picivel segítség nélkül (egyikünknek sem él már az anyukája...).

Ez a nő, nem tudom, hogy a lányod vagy a menyed, de a seggberúgáson kívül sok mást nem érdemel, mert a soraidból az derül ki, hogy gusztustalanul kihasznál.

A nagyi mosogathat meg főzhet, de az öröm a babával már nem jár neki ?! Azért ez nem ugyanaz, hogy császár után pihenni kell... tényleg nem jó egész nap a konyhában sürögni meg kádat súrolni hasi műtét után, na de álljon meg a menet. Elnézést ha gonosz voltam, de a hideg kilel az ilyen "kismamáktól". Neked "Nagyi" meg minden tiszteletem!

Én már dupla császáros vagyok, és nem a szépészeti császáros féléből, hanem a hosszanti vágásosból.:-)

Elmondom neked nagyi, hogy az első hét az pokoli fájdalmas, még a 2. is, de utána már minden rendben.

Ne hagyd hogy a menyed ezt csinálja mert egyértelműen kitűnik a soraidból hogy kihasznál. Élvezi a helyzetet hogy nem kell semmit csinálnia.

Szokja csak a gondolatot hogy ő csinál mindent a családja körül és nem hagyja hogy a nagyi gürizzen.

:) Biztos úgy érzi, hogy csak az övé a baba, mivel az övé a baba. Ezzel nem is lenne alapjáraton gond, ha a nagymamának engedné, hogy a kicsi velük is lehessen. Mit jelent az, hogy "ha nagyon jó passzban van" ? Ez milyen sűrűn van? Egyébként oda sem adja a babát?

Nagyon kedves tőled, hogy ennyit segítesz a menyednek, de ne csinálj meg helyette mindent.

Egyébként, pl az én nagynéném is császárral szült, és neki elég sok idő volt, mire teljesen felépült. Ha jól tudom pont 6 hét. De ekkor még nem nagyon emelgethetett.

Én személy szerint nem vagyok nagyszülő, fiatal anyuka vagyok, de sajnos az anyósommal nem ápolok túl jó viszonyt, amit régebben nagyon megviselt.

Mióta megszületett az unoka, azóta még rosszabb a helyzet.. Ritkán jön el anyósom hozzánk, mert ha ronda dolog is, sokszor letagadom, hogy otthon vagyok. (Más városban élünk, de anyósom már ingyen utazik, mert nyugdíjas). Mielőtt el akar jönni hozzánk, mindig felhív telefonon, hogy ráérek e.

A férjem dolgozik, én gyesen vagyok, és sokszor ráérek, de anyósomnak letagadom. :( Sokszor lelkifurdalásom van miatta, de az még rosszabb, mikor eljön, mert olyankor úgy megaláz saját magam előtt, hogy miután elmegy, csak bőgni tudok, és napokig ezen rágódok. Próbáltam már anyósommal megbeszélni ezt az egészet, de úgy érzem, hogy nem szeret engem.

Mikor eljön hozzánk, mindenben kritizál, amit nagyon rosszul viselek, mert gúnyosan teszi. Olyankor úgy érzem, hogy rossz anya vagyok, rossz háziasszony, rossz feleség.

Szóval, nálunk sem egyszerű a helyzet.

Mindig csak akkor hívom őt, mikor a férjem is itthon van, mert olyankor nem viselkedik úgy, ahogy egyébként szokott.