Nagyszülők! Meddig kíméltétek ki a lányotokat vagy menyeteket, akik " császárral" szülték meg az unokát?

Azért szülés és szülés között is nagy különbségek vannak.

A barátnőm az elsőt császárral szülte, a másodikat természetes úton, de mindig mondja, hogy ha tudta volna, hogy milyen a természetes szülés, inkább megcsászároztatja magát a másodikkal is.

Sógornőm császár után 2 héttel már a közeli városban vásárolgatott (15 kmre tőlük); én természetes úton szültem, össze-vissza repedtem, külső-belső varrataim voltak, az orvos viccesen mondta, hogy szinte stoppolni kellett, nem varrni. Nem 2, de még 4 hét után sem az járt az eszembe, hogy elmenjek vásárolgatni a városba, hanem az, hogy hogy tudnék úgy ülni, vagy feküdni, vagy állni, hogy ne fájjon annyira.

Anyukám 1 hétig tudott majdnem egész nap velem lenni, azután délutánonként besegített, de nem az egész háztartást ő látta el.

A menyednek nagyon jó és kényelmes így, csak a babával kell foglalkoznia, a háztartási munkákat megcsinálod te. Ne haragudj, de a leírásodból úgy jön le, mintha nem nagymama lennél, hanem háztartási alkalmazott (csak épp fizetést nem kapsz érte)

Ok, hogy segítesz neki, de ezt kezditek nagyon elrontani, ha nem lépsz most, később csak rosszabb lesz a helyzet.

Ne csinálj meg mindent helytette, csak segíts be neki, és ajánld fel kedvesen, hogy amíg ő pl. megfőz, addig te leszel a babával.

Ne haragudj,én egy kicsit megvédeném a menyedet,mert mindenki csak szidta...Kért Ő arra Téged,hogy mindezeket megtedd? Mondta,h "anyuka,mosogasson,vasaljon,takarítson?"

Mert ha nem hagyták el ezek a mondatok a száját,akkor lehet "nincs is rád szüksége.."Nem sértésből mondom,hanem a saját példámból kiindulva...

Engem is császározni kellett,anyuékkal szemben lakunk,így az elején főzött,vasalt,mosott,mindent csinált...Gonosz vagyok,de én erre nem kértem őt,sőt,sokszor zavart,h már megint ott van,és "nézi",h mit csinálok...Felnőtt nő vagyok,szerettem volna én gondoskodni a családomról,de ezt így nem lehet,és valóban én sem szívesen oda a kicsit sem anyunak,sem anyósnak,mert szerettem volna,h megszokjuk egymást,és féltékeny is voltam,ha másnál volt az én kicsikém..Nem tehettem róla,engem is zavart,de ezt éreztem,és senkinek nem beszéltem róla,mert bűntudatot éreztem miatta,hiszen "körbeugráltak"én meg így viselkedtem..Nem volt jó érzés,hidd el...

Idővel szépen lassan változik,öt hónapos a kicsi,de már nem "zavar",ha a mamákkal van,de ehhez idő kellett(annyi,h visszavettem az életünk vezetését)

Szép dolog a segíteni akarás,meg nagyon jó meg minden,de lehet,h ő ezt nem akarja...Igazából tudod milyen ez?Olyan,mintha mindent elvettél volna tőle,ami miatt ő egy családos ember,háztartást vezetni tudó nő,csak egy dolog maradt számára a gyerek,akinek maximálisan szüksége van rá,és "féltékeny"h őt is el tudnád tőle venni,akkor mi maradna neki?Én is csak így pár hónap távlatából látom át így a dolgokat,ott abban a szituban nem,mert ez amolyan tudatalatti dolog szerintem..

Egyet értek az utolsóval!!!

Én az anyósommal voltam így. Megszületett a bébink, és anyósom onnantól kezdve szinte beköltözött hozzánk, ami engem roppant módon zavart. Mikor a férjem elment dolgozni, Ő mindig jött, hogy "segítsen".

Igazából én nem kértem őt, és nem is akartam, hogy bármit is csináljon helyettem, de nagyon erőszakos volt, és megmondom őszintén kicsit tartottam is tőle, mert nagyon sértődékeny asszony.

Így én bolond, nem mondtam neki, hogy menjen inkább haza, és ne járjon át minden nap, mert az zavaró számomra, hanem sodródtam az árral, és eltűrtem, ahogy anyósom teljesen átveszi a vezetést a háztartásom felett.

Ennek akkor vetettem véget, mikor rájöttem, hogy igazából ő nem azért segít, mert kedveskedni akar, hanem ez csak egy taktika nála. Így minden nap lóghat a nyakunkon, és babázhat egész délelőtt, délután. Én pedig egy szót sem szólhatok, hisz ha úgy vesszük, ő csinál meg nálunk mindent.. Én gonosz meg képes lennék kidobni.

Értitek?? Úgyhogy kemény menet volt, de elmondtam neki a dolgokat. Természetesen vérig sértődött. Több napig nem is hallottam felőle, és bevallom, imádtam azt a pár napot, mert végre nyugi volt. Végre nem éreztem azt a furán szar érzést, hogy (hülyén fog hangzani) azzal "fizetem" meg neki a segítségét, hogy bármikor kiveheti a kezemből a gyerekemet. Ráadásul még megalázva is érzem magam, mert nem "dobhatom ki" az otthonomból.

Szóval, ez a túlzott rátelepedés a fiatal anyukára sem jó dolog. Ők most hagy legyenek szépen hármasban. Te pedig kedves kérdező, heti 2- max 3 alkalommal látogasd meg őket , de akkor se légy ott hosszú órákat. Lehet, hogy cseppet sem vágynak rá, csak nem merik neked megmondani.

Engem ugyan nem császároztak, de amikor kicsi volt a fiam, nekem is inkább az volt a segítség, ha a háztartást "vette át" valaki.

Mondjuk én mosni, vasalni, takarítani a saját anyámat sem állítottam be, de az óriási segítség volt, hogy mondjuk hozott ebédet, és nem kellett főznöm.

Amíg nagyon pici volt a fiam, nekem is kifejezetten szar érzés volt más kezében látni, szerintem ez normális. Ő egyébként félig szopis félig tápos baba volt, így ha elérkeztünk az etetésben a cumisüveghez, szívesen odaadtam anyámnak, mert mindig láttam rajta, mennyire szeretné ő is tartani a babát. Anyósom szó nélkül vette el a cumisüveget, mintha joga volna hozzá.

Sokáig tartott, mire át tudtam fordítani, hogy érezze, ez nem a joga, hanem az én és a fia kedvessége. Tőle se sajnáltam a fiam, csak nem esett jól.

Hú, elkalandoztam.

A menyed kihasználja a segítőkészségedet, lassan maradozz el, kezdj fix időpontokat megbeszélni a menyeddel, amikor mehetsz babázni.